Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig (Tihany, 1974)

A vásári mutatványok bábjátszá Magyarországon

télen táncolni, mint egy élő ember. Ezt külön­féle metamorfózisok, azaz átváltozások bemuta­tása követi — majd megjelenik két sárkány. Az egyik hétfejű, a másik egyfejű. Az utóbbi ke­resztül repül a színen, leereszkedik a földre és egy tojást tojik. Ebből a tojásból előjön egy nagy kígyó és Bajazzo köré fonja magát, aki vele együtt elfut. Ezután Bajazzo egy lóval — ame­lyen lovagolni akar — a tiszteletreméltó közön­séget a legkellemetesebb módon szórakoztatja. Nagy Kunst-Figuren-ek különféle balettjei után ismét Bajazzo és egész családja produkálja ma­gát. Majd egy Huszár következik, aki táncolás közben fejét, kezeit és lábait a padlóra fekteti, a tánc befejezése után azokat ismét összeszedi és végül egészben eltávozik. Az ökörvadászat után a Bálna-jelenettel záródik a műsor. Egy nagy bálna Kasperl-t élve elnyeli és ezután is­mét élve visszaadja, aki aztán örömében el­szalad. A 30-as évek külföldi mutatványosainak és vándorbábjátékosainak a tevékenységéről már átfogó képet alkothatunk a fennmaradt színlapok és kritikák alapján. Pesten szerepelt a 30-as évek végén Tschugmall Keresztély József9 és Wierer György10 tiroli mutatványos mechanikus automata bábjaival, de megfordultak Pesten a Pratte testvérek,11 és talán a Gaetano Pecci-féle Theatrum Mundi is.12 Budán a XIX. század első felében a Raab-család bábjátékos tevékenysége dokumentálható.13 A későbbi fejlődés szempont­jából különösen érdekes Gaetano Pecci panorá­maszerű, automatákkal benépesített bábszínháza, mert Hincz Adolf — akitől a legrégibb magyar­­országi marionettek származnak — eleinte szin­tén panorámatulajdonos volt. A panoráma a XIX. század elején terjedt el Magyarországon, az úgynevezett kukucskáló szek­rénynek egy korszerűbb változata. A kukucskáló szekrény a vásári mutatványok közé tartozott, a vándorkomédiások a hátukon hordozták, majd egy falábon a földre állítva a ládát, méccsel átvilágított képeket mutogattak, amelyeket a lá­da tetején levő lencsén át kellett nézni. Ez a ku­kucskáló szekrény a panorámák különféle válto­zatainak és a későbbi mozgófényképnek is az őse.1'1 Egymástól igen eltérő felépítésű panorá­mák terjedtek el. Ügy tűnik, hogy a Pecci-féle, a panorámáknál elterjedt táj- és csataképfestmé­nyeket színpadszerűen, bábautomatákkal megele­venítve vitte színre. A győri Xantus János Múzeum tulajdonában fennmaradt 12 színlap közül 11 különféle, rész­letesen ismertetett műsort tartalmaz. Valamennyi színlap 1837-ből származik, február 20. és már­cius 20. közötti időszakból. A Pecci-féle Theat­rum Mundi (oder:) die Welt-Bühne bestehend

Next

/
Oldalképek
Tartalom