Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig (Tihany, 1974)
A bábjátékról általában
A bábjátékról általában Ó, ez lesz ám a páratlan bábszínház! Hát még a báb, ez még páratlanabb! No, kezdi már a gazdám a színjátékot! (W. SHAKESPEARE: A két veronai nemes, 1594—98) A bábszínház nem kicsinyített színház. Anyaga, méretei, technikája, korlátái és lehetőségei öntörvényű világot teremtenek számára. Többféle bábjátéktípust ismerünk. A bábuk megformálása és mozgatásának technikája szerint csoportosíthatjuk a különböző neveken ismert bábjátékfajtákat. A bábfigurák két, illetve háromdimenziós kiterjedése alapján szokták megkülönböztetni a síkfigurákból álló árnyjátékokat és a plasztikus figurákkal játszó bábjátékokat. Mindkettő lehet álló és mozgó. Az árnyjáték mozgó válfajai közül a legismertebbek a jávai vajang, a török karagöz és a Jeux aux silhouettes néven ismert, a XVIII. század végén és a XIX. század elején divatba jött európai árnyjátékforma. Ezeknek az alakjait hátulról átvilágított keretbe feszített ernyő előtt vagy mögött, alulról, a síkfigurához rögzített pálcák segítségével mozgatja a bábjátékos. A mozdulatlan árnyjátékok közé szokták sorolni a vásári látóképet, a panorámát, a bűvös lámpát és más hasonló jellegű látványosságokat. A plasztikus bábjáték szintén lehet mozgó vagy mozdulatlan. Az idők folyamán háromféle alapvető technika alakult ki a bábjátszás mozgó válfajában. A legrégibb a keleti eredetű pálcásbábu, amelynek testrészeit a hozzájuk erősített pálcákkal alulról mozgatják. A felülről zsinórokkal vagy dróttal mozgatott bábjátéktechnika leggyakoribb szakmai elnevezése a marionett. Itt a bábu teste dróton vagy zsinóron lóg, s minden egyes mozgatható testrészéhez külön zsinór vezet, amelyek az úgynevezett mozgatókereszthez vannak erősítve. A bábjátékos a nézőtérről nem látható emelvényen állva egyik kezében a mozgatókeresztet tartva — mozgatva, másikkal a zsinórokat mozgatva játszik. Leginkább a vásári bábjátszásban terjedt el a kézen közvetlenül mozgatott zsákbábunak, a kesztyűsbábunak vagy bi-bá-bo-nak is nevezett technika. Lényege, hogy csak a bábu feje van plasztikusan megmunkálva, teste nincs, ruháját zsákszerűén a fej nyaki részéhez erősítik. Ezeket a bábukat a játékos mechanikus áttétel nélkül mozgatja oly módon, hogy kezét, illetve ujjait a bábu fejébe és két karjába bújtatja. A kézibábu arányai erősen eltérnek az élő test arányaitól. A fej viszonylag nagy, a test és a karok — a mozgató kéz méreteinek megfelelően — groteszkül kicsik. Lábai
