Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)
Újkor vagy operettanyakor
nem öncélú átmentése a stíluskellékeknek. Az avitt elemek is iróniáját erősítik. Aláhúzzák az alakok anakronisztikus jellegét. Cecíliája az operettmanirok finom persziflálásától kap életet. A századforduló nagyoperettstílusának eszközeivel eleveníti meg ezt az egykori szeparétündérből hercegnővé változott parvenüt. A Három tavasz kitérő, stiláris jutalomjáték, mérték után készült librettóval, vékony dramaturgiára felfűzött quodlibett a régi számokból és a régi stílusból. Stílusjáték. Közkívánatra ismételt stílusfelmelegítés. Ez stílusmúzeum, mert nem élteti az igazi, vérből és húsból gyúrt élő ember. Még csak azt sem mondhatjuk el, hogy önmagát játssza benne, csupán önmaga manirjaiból ad egyveleget. A Nagymama ismét a beteljesedés. Honthy, most beérkezett a nagy magyar színésznőknek abba a jutalomjátékszerepébe, amellyel a színházi világ szokta megtisztelni őket, hogy eljátszhatják, és a közönség, hogy megnézi Csiky Gergely híres szerepdarabjában, a Nagymami ban. Itt ő is összefoglalja magát, ideje hát, hogy mi is öszszefoglaljuk őt. Színészi eszközei nem túl sokszínűek. Többnyire belülről jön a ragyogás, kimosdatott mosolya. Néhányszor az égre néz. Előrehajtott nyakkal, kissé félrebiccentett fejjel áll, kontraposztosan ül egy-egy karosszékben, szoknyája szegélye alól kicsússzintva kacéran cipője hegyét. Mindig kéznél van egy kis fehér zsebkendő, vagy a selyem kézitasakban vagy a markába gyűrve szorongatja. Ha pedig kapcsolatot akar teremteni valamelyik partnerével: megfogja a vállát vagy megragadja a kezét, bizalmába fogadja valósággal. Évek óta olyan szerepekben látni, ahol idős hölgyként a lángoló operettszerelem közelében (egyengesse bár vagy összekuszálja a fiatalok útját) időről időre visszacsillan neki ifjúsága, a szerelem — mi több: a szerelmek. Tapasztalt, a szerelemben hívő, bölcs aszszonyként látjuk, aki néha előrelép a rivaldához, összekacsint a közönséggel, és azon a bizonyos sokat sejtető egyéni hangján, szinte az orrán át szűrve a szót, leszól valamit a 73
