Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

Újkor vagy operettanyakor

nézőtérre, csak oda intézve a szót, jelezve, hogy a színpadon élők mindezt nem tudják, ez csak a mi kettőnk titka. A mi kettőnké: az övé és a közönségé. Mi ketten tudunk valamit fölényesen és biztonságosan, de nem mondjuk el senkinek. Megőrizzük titkunkat a harmadik felvonás általános boldog végéig.

S ez a titok, azt hiszem — ha jól értettem — az, hogy a végén minden jóra fordul. Nem csak a színpadon, hanem az életben is. A végén, majd jóra fordul, de azért nagyon fontos a pillanat, a jelen is.

Nem túlságosan új ez mondanivalónak. De ha ennyi meggyőződéssel és ennyi meggyőző erővel mondja és hiszi valaki, akkor elég sok. Ez az optimizmus, ez az erős hit segítette át korokon (a saját korán át is), és ez művészetének mondanivalója.

74