Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)
A rendező hangszere: a színész
drámát, a festőnek a képet, a szobrásznak a szobrot vagy az építésznek az épületet. A szerep kompozíciója, vagyis a drámai alak dinamikus megszerkesztése elsősorban a színész műve, de ellenőrzéséhez feltétlenül szükség van a rendezőre, mert a színész nem láthatja alkotását, vagyis önmagát. Hogy az első felvonásban alkalmazott hangerő nem túl sok-e, hogy a fokozás a második felvonásban kellő mértékben történik-e és a harmadik felvonás milyen hangerősséget kíván, ezt mint a produkció külső szemlélője, csakis a rendező döntheti el. Ugyanez a helyzet a szerep tempóját illetően is. El kell döntenie, hogy az ábrázolt alak beszéde és mozgása milyen tempót igényel, hol lassul és hol gyorsul fel. Tehát mintegy be kell jelölni a színészi alakítás menetébe mindazokat az előadási jeleket, amelyeket egy zeneműben már a zeneszerző maga szokott előírni: lento, allegro, accelerando, ritardando stb. A rendező azonban nemcsak egy színészt irányít és ellenőriz, hanem az előadás egész együttesét is. Ezért a kompozíció szempontjait az egész előadásra érvényesíti. ö osztja el az arányokat az egész mű művészi szükségleteinek megfelelően valamennyi színész között. Megteremti a vezetőszerepek egyensúlyát, egyiket sem engedi öncélúan a másik kárára érvényesülni. Sokszor vissszaíogja a főszereplőt, hogy egy epizodistának engedjen teret, mert a darab mondanivalója éppen ezt kívánja meg (pl. Bánk bán és Tiborc jelenetében), összehangolja a színészek hangerejét, tempóját, mozgását az egyes szerepeket maga alá rendelő nagyobb egység, az előadás érdekében. így alakul ki a próbák során lassan, rendkívül gondos munkával az előadás kompozíciója, amelyben minden színész és minden színésznek valamennyi mondata és mozdulata művészileg indokolt kapcsolatba kerül egymással, arányosan érvényesülnek a főszereplők és mellékszereplők által képviselt hangsúlyok, senki sem hangosabb, gyorsabb, feltűnőbb, mint ahogy a darab mondanivalója kívánja. Az előadás szerkezetének kialakításával kapcsolatban formálja meg a rendező az előadás stílusát is. A stílus szót nagyon gyakran szoktuk használni a mindennapi életben is, de a fogalom igen nehezen határozható meg, főleg azért, mert nagyon sokféle értelemben szoktuk alkalmazni. Általában mégis a gondolat kifejezésmódját, az írás módját, valamely művész sajátos meg-37 i
