Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)
A rendező hangszere: a színész
Az előadás azonban nem egy magános színész produkciója, hanem a színészek egy csoportjának, a darab előadására kijelölt együttesnek az alkotása. A rendezőnek tehát az egyes színészek alakításán túl, valamennyi színész játékának összehangolása is feladatkörébe tartozik. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a statisztákat, mellékszereplőket, epizódistákat hozzácsiszolja a maga és a főszereplők felfogásához, s így kialakítja az előadás egységes stílusát. Mielőtt bármelyik szereplő megjelenik a színpadon, tisztázni kell honnan jön, miért jön, mit csinált, mielőtt a színre lép, hideg vagy meleg van-e kinn, először jár-e az ábrázolt helyen, vagy ismerős-e vele stb. Mindezeknek a kérdéseknek a megvitatása azért fontos, mert megválaszolásuk szerint kell módosítani a színésznek a játékát. A közönség is elvárja, hogy minden szereplő színpadra lépésének összes fontos körülményei tisztázva álljanak előtte. A rendező igen fontos ténykedése a színésszel kapcsolatban a szerep átélésének elősegítése. Az átélés a színészi alkotás művészi előfeltétele. Bgy hitelesen iható alakításról gyakran mondják, hogy a színész „átélte” szerepét, de az átélésről mégis igen téves nézetek élnek a köztudatban. Egyesek valami révülethez hasonló öntudatlan állapotnak, mások az én teljes feladásának vagy elszemélytelenedésnek magyarázzák. Lényegileg azonban az átélés nem más, mint a drámai alak minden, a darabban megbúvó vonatkozásának feltárása, tudatosítása és ennek a jelen pillanatba sűrített múltnak és jövőnek az összes egymásra következő helyzetek során dikcióban és akcióban való érvényesítése. Vagyis egy tragikus hős mindén hangsúlyában és mozdulatában benne van a halál, s egy vígjáték szereplőjének zokogásából ki kell hallanunk a végső feloldást hozó nevetést. Az átélésnek egyik lényeges és rendkívül fárasztó mozzanata a figyelem magas fokú koncentrációja az alak valamennyi viszonylatára, amire nemcsak a próbák folyamán van szükség, hanem az estéről estére ismétlődő előadásokon is. Mennyiben segítheti a színészt az átélés kialakításában a rendező? Annyiban, hogy elemző megjegyzéseivel és utasításaival éppen ezeket a drámai viszonylatokat igyekszik földeríteni és tudatosítani, s egyúttal megkönnyíti a színésznek a megfelelő kifejezési eszközök alkalmazását és megrögzítését. A jó színész igényli 34
