Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)
A szereposztás
fakaszt mindenkit, bármit mond is, sokszor még mielőtt megszólalna. Klasszikus példája ennek a típusnak Latabár Kálmán. Nem hinnénk, hogy akadng néző, aki el tudná képzelni Latabár Kálmánt Lear királynak vagy Hamletnek, mint ahogy nem osztotta volna senki a Lear király bolondjának szerepét Somlay Artúrra. A színész sajátos egyéni adottságai művészi alakítókészségétől függetlenül is a szerep jellegzetes elemeivé válnak s az alaknak meghatározott értelmezést kölcsönöznek. Amikor Paulay Ede, a Nemzeti Színház igazgatója, 1883-ban Az ember tragédiája első színrehozatala alkalmával Jászai Marira osztotta Éva szerepét, a női főszerep menthetetlenül hősnői színezetet kapott, mert Jászai ízig vérig heroina volt. Annak ellenére, hogy Jászai Mari a legnagyobb magyar színésznők közé tartozott, egyéniségének sajátos adottsága olyan értelmezést kölcsönzött a szerepnek, amely ellenkezett Madách elgondolásával. Később Tasnády Ilona, vagy Váradi Hédi alakításában a szerep érzelmesebb, líraibb, madáOhibb színezetet kapott. S mindennek semmi köze sem volt a színésznők művészi képességeihez. Még egy klasszikus példa kínálkozik a színész egyéni adottságainak az alak értelmét módosító szerepére: A Kék róka bemutatóján Varsányi Irén játszotta Cecil szerepét, s a nézők rendületlenül meg voltak győződve arról, hogy Cecil sohasem járt a Török utcában. Mikor aztán évtizedek múlva Bajor Gizi játszotta el Cecil szerepét, viszont senki sem kételkedett abban, hogy Cecil mégiscsak járt a Török utcában, legalábbis nem tették volna érte tűzbe a kezüket. A szerep kétféle értelmét a két színésznő egyéniségének sajátosan eltérő színezete adta meg, anélkül, hogy a szövegen a legkisebb változtatás történt volna, vagy hogy a játékot az egyik vagy másik irányban kihegyezték volna. A felsorolt példák világosan igazolhatják, hogy a szereposztással a szerepek, s rajtuk keresztül az egész darab már eleve bizonyos meghatározott értelmezést kap, amelyben a színészek külső és belső egyéni adottságai játszanak közre. Tehát a rendezőnek nagyon jól kell ismernie színészeit, mert hiszen ők azok a hangszerek, amelyeken a darabot meg akarják szólaltatni. Persze a legdöntőbb szempont a szereposztásban a színész tehetsége. Az előbb felsorolt körülmények figyelembevétele mellett a rendezőnek mindenekelőtt azt kell mérlegelnie, hogy kik azok a színészek, akik a 23 r
