Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)

A szereposztás

darab vezető szerepeire alkalmasak, és kikre bízza a közepes és kisebb szerepeket. Tudni kell azonban, hogy a fő- és mellékszerepekre vagy epizódszerepekre való alkalmasság nem a színészi tehetség mértékén múlik. Olyan művészi adottság ez, amelyet legjobban a regényíró és a novellista közötti különbséggel lehetne érzékeltetni. Victor Hugo, Balzac, Thackeray, Dickens, Tolsztoj és Jókai mindenekelőtt regényíróik voltak, művészi alkatuknál fogva a terjedelmes és szövevényes események elbeszélésének és hatalmas társadalmi korképek megrajzolásának mesterei; mások viszont, mint például Maupassant, Csehov és Mikszáth, a rövid lélekzetú, egyetlen epizódra terjedő eseményt izgalmasan tömörítő rövid novellák halhatatlan művészei. A képzőművészetben is megtalálható ez a műfaji különbség például a nagy falfelületen dolgozó freskófestő Giotto és a tenyérnyi miniaturák nagyszerű mestere, Fouquet között.

Körülbelül ilyen műfaji eltérés áll fenn színészek között is. Jászai Mari, Bajor Gizi, Ódry Árpád, Csortos Gyula az alaképítés, a jellemszerkesztés, a nagy terjedelmű színészi mondanivaló művészei voltak, míg Ujházy Ede, Sugár Károly, Kabos Gyula néhány perces jelenetben is egész emberi sorsokat tudtak életre kelteni. De azért senki sem sorolná Ujházyt és Sugárt az Ödrynál és Csortosnál kisebb művészek közé. Ahogy ötvösművésszel nem készíttetünk szobrot és egy nagy szobrászt nem bízunk meg aprólékos munkát igénylő aranyserleg készítésével, úgy helytelenül járna el az a rendező is, aki vezető színészre epizódszerepet, epizódistára viszont vezetőszerepet bízna.

A századforduló táján egyes naturalista színházak vezetői ezt a műfaji megkülönböztetést önkényes rangsorolásnak minősítették és szociális szándéktól vezettetve, vezető színészekre felváltva osztottak fő- és epizódszerepeket. Ez a nemesen elgondolt törekvés azonban a művészi gyakorlatban elbukott. Kiderült ugyanis, hogy a vezető színész a maga művészi egyéniségének súlyával akkor is magára vonja a figyelmet, amikor hangsúlytalan epizódszerepet játszik, az epizodista művészi súlya pedig nem növekszik meg a főszerepben, hanem a színész kifullad a másféle képességeket igénylő feladatban, s ahogy mondani szokás: nem bírja szusszal.

A szereposztásban igen nagy jelentősége van a szí-24