Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)

Seregi és Sziklay vidéken szerzett sok tapasztalatukat és oiperettszeretetüiket kiválóan hasznosították. Primadonnájuk Honthy Hanna mellett, a kiváló prózai színésznő, Mezey Mária, aki Carlo de Pries Ilyenek a férfiak című operettjében mutatkozik be, valamint a Szegedről felhozott szép hangú Szondy Biri. Bonvivánjuk a Belvárosi Színházból áthozott Pálóczy László, az úgyszintén Szegedről „importált” D. Kovács József, szubrettjülk Kiss Manyi és táncoskomikusuk Latabár Kálmán. És talán nem veszik rossznéven a többiek, de le kell írnom... a legfontosabb Latabár Kálmán volt. Az Operett Színházba Latabár Kálmánért ment a közönség. Változtak az idők, a kor modernizálódott, a romantikát, a „szerelmi vonalat” még elviselte ugyan a közönség, de az érdeklődés egyre inkább a humor felé fordult. És Latabár megszolgálta a népszerűségét. A szövegkönyvek pedig sokszor alig-alig adtak volna alkalmat képességei kibontakozására, de Latabár olyan félelmetes gyakorlatot szerzett a dramaturgiai és szerepfelépítési alkotómunkában, hogy abból is „humort csinált”, ahol ilyesmi eredetileg igazán nem volt. A librettóírók valamelyike ekkor írta le szövegkönyvében ezt a sokat idézett mondatot:

„3. jelenet. Latabár bejön és jókat mond!"

De Latabár nem sokáig mókázhatott az Operett Színház színpadán.

Seregi és Sziklay a gyászos emlékű Színészkamara „tanácsára” távozni volt kénytelen az igazgatói székből, és helyükbe kinevezték Bubik Árpádot! Ki volt ez a Bubik... Amikor kinevezték, még senki nem tudta!... Később megtudták, de akkor már késő volt!

Bubik úr Berlinből jött, ott igazgatott színházat, és csak úgy balkézről elvállalta a pesti Operett Színházat is. Miért ne vállalta volna, ha odaadták neki?! Első intézkedése német alapossággal az volt, hogy felmondott Latabárnak! Nyilatkozott is! „Az én színházamban nem kellenek és nem lesznek Latabárok... Lehet boldogulni enélkül is!” Bubik úr rossz jósnak bizonyult, mert nem boldogult. A megnyitó előadáson hiába mutatta be Buday—Babay költő szépségű zenés mesejátékát, és a színpad hiába volt tele félfasiszta vagy egész fasiszta prózai és operettművészekkel (tisztelet a csékély kivételnek), a nézőtér üresen tátongott. A következő bemutatóra már visszahozta volna Latabár Kálmánt, de az akkor már prózát játszott a Paulay Ede

34