Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)
utcai kis színházban a Vaszary—Muráti házaspár igazi örömére és az operettközönség nagy kárára. Bubik szerencséjére az ifjabb Latabár Árpád ráért és így az ő szereplése mentette meg a teljes bukástól Segesdy— Dolcskó: Tahiti gyöngye című operettjét, melyet egész Pest csak így emlegetett: Tahiti „gyönge”! A primadonna a széphangú Barabás Sári volt, de 6 se tudta százszázalékosan elfogadtatni a produkciót a közönséggel. Bubik úr működésére azt tette fel a koronát, amikor Berlinből egyszerre két színházat igazgatott: a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot és az Operett Színházat. Ekkor történt meg, hogy „szórakozottságában” mindkét produkcióban ugyanazokat a színészeket irta ki. A Nagymező utcai épületben Vécsey Leo—Hegedűs Tamás Kata, Kitty, Katinka című operettjét játszották, Kosáry Emmi főszereplésével, amikor a darab bonvivánját, Madarász Lászlót és táncoskomikusát, ifj Latabár Árpádot egyik napról a másikra a Margitszigeten is „kitűzték” szereplésre. Mindezt Berlinből, telefonon! A pesti stáb kétségbesesetten kapkodott, hogy mindkét előadást biztosítsa. Ez nem volt könnyű feladat, nyár volt és minden valamirevaló operettszínész dolgozott, vagy nyaralt. A Kata, Kitty, Katinka vendégrendezöje a kiváló Horváth Áipád volt, aki a Vígszínházból ruccant át egy kis pénzt keresni. A gázsiját előadásonként kapta, nem csoda tehát, hogy kijelentette, mindenáron szereplőket kell találni. A tánckomikus szerepkörre felhozták a híres szegedi komikus sztárt, Rajz Jánost, bonvivánért pedig elkezdték járni a színiiskolákat. Igen ám, de már csak a magániskolák voltak nyitva, nem volt nagy választék. Rózsahegyi Kálmán mentette meg a helyzetet, aki egy fiatal fekete fiút ajánlott szívvel-lélekkel. Igaz, hogy az illető Hamletnek és Cyranónak készül, de állítólag valami hanggal is rendelkezett és kicsit tudott táncolni is. Horváth Árpád csak ennyit mondott: Jöhet! És másnap Kosáry Emmi mellett egy tejfölös szájú, izgalomtól remegő színinövendék énekelte a nagy bonvivánszerepel. Hogyan vállalkozott rá? . . . Nem is tudta, mit csinál! . .. A neve: Rátonyi Róbert volt. Bubik ezzel a produkeiójával be is fejezte pesti színigazgatói működését, és sürgősen eltűnt a feledés homályában. A Bubik-éra alatt az igazi operettközönség a Magyar Színházba járt, ahol ismét a könnyű múzsa ütött 4* 35
