Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)

A fentiektől is kiderül, hogy Gáspár Margit drama­turgiai munkája igen eredményes volt. Űj forma ... új tartalom... jó szövegkönyv... jó muzsika... jó szí­nészek! „Csak” ezeket a követelményeket állította fel maga elé! A műsorpolitikáját már ismertettük, a szer­zőkről már szóltunk, itt az ideje, hogy áttérjünk a szí­nészekre. Kik játszottak a Fővárosi Operett Színházban 1949— 1956-ig? HONTHY Az államosított Operett Színház primadonnája Hontihy Hanna. A Bécsi diákok, a Gerolsteini nagyher­cegnő, a Havasi kürt, a Luxemburg grófja, a Csárdás­királynő elválaszthatatlan tőle. Ö maga így nyilatkozik akkori munkásságáról: „Megmondom őszintén, hogy az eszmei mon­danivaló kifejezést csak akkor ismertem meg, amikor az Operett Színház állami kezelésbe ke­rült. Attól kezdve nagy jelentőségű változás ál­lott be az operettjátszás és az operettírás terén. Ma már minden bemutatott operettünknek — amellett, hogy szórakoztat — komoly és a közön­ség számára hasznos mondanivalója van! Én sohasem szerettem csak a szereppel foglalkozni, egész pályafutásom alatt megszoktam, hogy a darabbal foglalkozzam előbb és a szereppel csak utána. Ezért is döntő jellegűnek tartom a válto­zást az operett terén. Ma már a rendező feladata, hogy megismerteti velünk a kort, a darab társa­dalmi hátterét, kultúráját és mindent, ami egyál­talán szóba kerülhet. Ez megkönnyíti dolgomat alakításaimat illetően és hozzásegít a tudatos al­kotáshoz! ... Példaképpen engedjék meg, hogy felhozzam a Gerolsteini nagyherceg­nőt. A színháznak az volt a célja, hogy a ki­tűnő Offenbach-muzsikával egy szatirikus ope­rettet újítson fel. Ezen belül figurámmal, a Ge­rolsteini nagyhercegnővel hiú, korlátolt, kizáró-57 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom