Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)

lag férfiakért és szép ruhákért rajongó, üres lelkű uralkodót kívántam bemutatni, aki szeszélyes és elkényeztetett. Mindezt kifelé igyekszik palástolni külsejével és jó modorával. A színészi munka érdekessége az volt számomra, miként sikerül megmutatnom, hogy a vonzó külső mögött alapjában véve csúnya jellemvonások rejtőznek. Ha ez sikerült, elértem célomat!... Ezzel kapcsolatban szeretném felemlíteni, hogy a most felnövő színészgenerációnak mennyivel könnyebb dolga van, mint az én korosztályomnak volt. A játékmestertől kezdve, a különböző szakelőadókig minden rendelkezésére áll, hogy útját megvilágítsa) hogy a művész munkáját megkönnyítse. Mi nagyon magunkra voltunk hagyatva. Azelőtt a színész inkább rutinjára támaszkodott és ösztöneire, mintsem a darabra és a szerepére vonatkozó tényleges ismeretekre. Ma szerencsére, az Operett Színházban is érvényesül az a törekvés, hogy a színészek alkotó munkáját tudatossá tegyék. Biztos vagyok benne, hogy ez sokkal szélesebbre fogja nyitni színészeink előtt a láthatárt és olyan útra irányítja őket, amely elvezethet az operett színjátszásnak eddig nem is sejtett tökéletessségéhez..

A fentieket olvasva kissé betekintést nyerhettünk ennek a nagy művésznőnek a műhelytitkaiba: örökös tanulás, fejlődniakarás, komoly hivatástudat! Lelkiismeretes művészi munkáját ezért kíséri mindig a közönség szeretete és fiatal oiperettművészeinknek ezért ő az örök példaképe!

Elsőként kapta meg a Kossuth-díjat. Az Érdemes művész, valamint a Kiváló művész ranggal kormányzatunk azzal a két címmel tüntette ki, melyet közönségünk gondolatban már régen neki adományozott!