Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
Hogy is kezdődött
HOGY IS KEZDŐDŐIT?... 1792 júliusában kézzel írott színlapok jelentek meg Páirizs utcáin. Bemutatót hirdettek. Des-Chaves zeneszerző müvét Rubier Dechamps szövegével: A kis Orpheust. A színlap „operett”-nek tünteti fel a darabot, a krónikák és lexikonok szerint ez volt az első olyan zenés játék, amely ugyan a vígoperától vagy az énekes vaudeville-től még nem igen különbözött, de műfaji meghatározásában és formájában már valami más volt, mint tagadhatatlan ősei. Az „operett” szó (állítólag Mozarttól származik) eredetileg kis operácskát jelent, de ettől az időszaktól kezdve a színházi közönség tudta, hogy ez a könnyű, szórakoztató muzsikájú, vidám, néha erotikus, olykor szatirikus, romantikus színpadi mű elnevezése. Ilyen értelemben nincs is abban semmi meglepő, hogy az új műfaj Franciaországban igen rövid idő alatt nagyon népszerű lett. Száz év sem telt el és feltűnt az operett „nagyágyúija, Jacques Offenbach. A Théâtre Français karmestere vásárol egy kis színházat a Champs-Elysées-n, majd nem sokkal később, 1855-ben Bouffes-Parisiens néven alapít műintézetet. A kitűnő karmester és zeneszerző úgy is mint szerző, úgy is mint színigazgató egész életét az új műfajnak szenteli. Rossini egyik levelében a „Champs-Elysées Mozartjának” nevezi a komponistát, aki haláláig 103 operettet írt. Első világsikert aratott műve az 1857-ben bemutatott: Eljegyzés lámpafénynél, és ezt követik az operettirodalom mind a mai napig utolérhetetlen remekei. Forradalmi hangvételű, ellenállhatatlanul mulatságos, virtuóz és romantikus muzsikája iskolát teremtett, és ennek az iskolának igen rövid időn belül akadtak követői, akik közül nem egy nemsokára Offenbach riválisa is lett. A nemes versenynek persze a publikum látta hasznát, hiszen Offenbach operettjeivel egy időben gyönyörködhetett Lecocq-nak, a párizsi konzervatórium hajdani legtehetségesebb operaszakos növendékének darabjaiban (Angot asszony lánya stb.), a Bouffes-Parisiens előadásaival egy időben látogathatta a Les Folies Nouvelles előadásait, melynek igazgatója Hervé úr, az operett fanatikus szerelmese és művelője volt, nemcsak igazgat ói, hanem karmesteri, színészi és nem utolsósorban szerzői minőségében (Nebántsvirág, Lili stb.). Ugyanakkor tanúja lehetett egy külvárosi bretli színház zongoristája karrierjének, aid Cornevillei 6
