Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)

Hogy is kezdődött

harangok címmel olyan operettet komponált, amelyben szolkatlan módon a drámai és reális elemek szinte túlsúlyban voltak a vidám és romantikus elemekkel szemben. Planquette párizsi bemutatója nem is aratott sikert, de a darab vidéki előadásai után a párizsi repriz már ezer előadást ért meg megszakítás nélkül.

Ezekben az időkben a két legnépszerűbb szövegíró Henri Meilhac és Ludovic Halévy volt. Ideális ősei a társszerzőknek, mely írói forma a zenés műfaj librettóinak „elkészítésénél” mind a mai napig igen gyakran és sikeresen bevált. Meilhac újságíró és rajzoló, Halévy költő és színműíró. Sikerük titka az volt, hogy szövegkönyvükben színpadra állították a kor fonákságait, az utca emberét éppúgy, mint a „hatalmasságokat”. Görbe tükröt tartottak a néző elé, ugyanakkor felidézték a népi játékok egészséges báját. Nagy tehetségű zeneszerzőkkel szövetkeztek, és munkájuk eredményeként az operett nemcsak ürügy, hanem ellenállhatatlanul sodró indíték lett halhatatlan melódiák alkotására.

Ugyanakkor az operett megjelenésének első idejében nem tartozott a l’art pour Fart művészetek közé. Politizált! Mégpedig világosan és egyértelműen: a nép mellett. Igaz, a későbbiekben sokszor kiszolgálta a mindenkori uralkodó osztályt, és mesterséges álomvilágba csalogatta nézőit, hogy elterelje figyelmüket az élet igazságairól és való problémáiról, de ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni és elfelejteni azt a korszakát, amikor az egyszerű emberek gondolatainak szócsöve volt az urakkal és csibészekkel szemben.

1870-ben például Meilhac, Halévy és Offenbach a Gerolsteini nagyhercegnő című operettjükben nevetségessé tették az akkori francia hadvezetőséget, attól se riadva vissza, hogy megjósolják háborújuk elveszítését. A jóslat be is vált.

De az a jóslat is bevált, amelyet Offenbach 38. születésnapján rendezett banketten Leo Delibes, a későbbi nagynevű zeneszerző mondott: „Az operett elárasztja a világot, legyőzi a határokat, mert hatásában határtalan, és sikere ellenállhatatlan!”

Delibes-nek igaza lett! Az operett elindult világhódító útjára. Ebben nagy része volt Oífenbachnak, aki 1857- ben színházával már Londonban vendégszerepeit. A rákövetkező évben a berlini Kroll Opera kíváncsi közönsége ismerkedik meg Offenbach operettjeivel és társulatával. Alig néhány esztendő telik el, és Bécs is elra-7