Színház a bélyegen. Kiállítás a Színháztudományi Intézetben 1966. március - április (Budapest, 1966)

Sz svjet Jéiyeg 1965-ből. a Színházi Világnap alkalmából

Olasz bélyeg Eleonora Duse születésének 100. évfordulójára, 1958-ból

alkalmi bélyegkiadás még nem létezett: a bélyeg kizárólag postaszolgálatig bérmentesítési célokat szolgált.

Századunk második-harmadik évtizedében, az első világháború alatt és után, e helyzet — a bélyegkiadások célját illetően — gyökeresen megváltozott. A bélyegkibocsátó szervek sorra felismerték a bélyegben rejlő propaganda lehetőségeket, valamint a bélyeggyűjtés egyre nagyobb arányú elterjedéséből fakadó üzleti lehetőségeket. Kezdenek megjelo^m a már nemcsak postaszolgálati célokat szolgáló bélyegkiadások, eleinte többnyire jótékonysági célzattal. (Feiáras bélyegek árvízkárosultak javára, hadifoglyok segélyezése javára kiadott sorok stb.)

Az ily módon elszaporodó bélyegkiadások felvetették a bélyegábra változatossá tételének szükségességét is. E folyamat eleinte két irányban mi_Uit meg: az arcüepek térén, a mindenkori uralkodó képe mellett kezdenek megjelenni a bélyegeken az illető ország nemzeti hőseinek és híres embereinek arcképei is, a nem arcképes bélyegeken pedig, a tágabb értelemben vett szimbolikus rajzok és történelmi allegóriák mellett, megjelennek a középületek, tájak, várak, kastélyok.

Ezzel maga a bélyegkiadás kezd tematikussá válni, ami megteremti a tematikus gyűjtés feltételeit is. Érdekes módon az első nagy gyűjtési téma mégsem e folyamat eredménye, hanem a repülés elterjedésével és a légiposta megszervezésével kapcsolatos. Ugyanis a légiposta kezdeti időszakában a légiforgalmi társaságok magáncégek kezében voltak, külön tarifa szerint, nem a hagyományos postai portórendszerben vállalták a küldemények szállítását és ezért a postaszolgálati forma másfajta bélyegeket igényelt. Így az egyes országok külön légipostái sorokat kezdenek kiadni, amelyek — többnyire ábrájukkal is, ritkább esetekben csak feliratukkal — utalnak légiposta rendeltetésükre.

2