Színház a bélyegen. Kiállítás a Színháztudományi Intézetben 1966. március - április (Budapest, 1966)
Román emlékblokk 1962-ből, I. L. Caragiale halálának 50. évfordulójára Francia bélyeg 1962-ből az I. Színházi Világnap alkalmából 1 A bélyeggyűjtés mint szórakozás és mint kulturális tevékenység, csaknem egyidős magával a bélyeggel, tehát több mint százhúsz esztendős, tekintve, hogy az első bélyeg 1840. május 6-án jelent meg, Angliában. Azok, akik már e kezdeti időben lettek a bélyeggyűjtő szenvedély rabjai, nyilván arra törekedtek, hogy megszerezzék gyűjteményükbe a világ valamennyi bélyegét, s ez még az első bélveg megjelenése után három-négy évtizeddel sem volt elérhetetlen vágválom. 1871-ben némául, tehát harmincöt esztendővel az első bélyeg megjelenése után. mindössze 7—8 ezerre volt tehető a világ valamennyi különböző bélyegeinek száma. Ma viszont ez a szám megközelíti a negyedmilliót. A bélyegkiadások rohamos növekedésének következményeként már a századforduló táján megkezdődött a bélyeggyűjtők között a gvűjtési terület szűkítése, előbb egy-egy földrész bélyegeire, később ma*- rsak egyes országokéra. Ez után hosszú időn keresztül, lényegében az 1930-as évekig uralkodó forma volt a bélyeggyűjtésben, nemcsak azért, mert akkoriban legalább egy-egv ország vaiamennvi beívelnek összegyűjtése a kisebb pénzű gyűjtő számára is még elérhető volt, hanem azért is mert a bélyegkiállítások jellege sem tett lehetővé más gyűjtési formát. A századfordulóig ugyanis szinte egyáltalán nem — s még utána is csaknem két évtizeden át alig — jelent meg olyan bélveg, amely nem az illető ország uralkodójának arcképét, címerét, vagy valamilyen egyéb, általánosan használt h°r;üdikus vagy postai szimbólumot ábrázolt volna. Ilyen körülmények között a bélyegek ábráia szerinti tematikus gvűitési elv még fel sem merülhetett. Ugyancsak nem merülhetett fel a bél vegek -kiadási alkalma szerinti tematikus gyűjtési elv sem, mivel ez idő tájt 1
