Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Strudthoff: Beszámoló a berlini kollokviumról

között és realista játékhoz vezet, ugyanakkor azonban arra is felhasználják, hogy ókori drámák előadásait archaikus, történelmi, tehát nem realista módon jelenitsék meg. Ezek az eltérések és elágazások tehát nem a szinházépitő mérnök önkényéből fakadnak,hanem a háttérben a korszerű szinház valódi szükségletei, továbbá szinházpolitikai, dramaturgiai és szociális okok rejlenek. A szinházpolitikai okok közül a legfontosabb, hogy a szinháznak, ha a film és a televízió mellett realitásával fenn akar maradni, az eddiginél masabbá és hatékonyabbá kell válnia. így például a közönség közé beépitett térszinpad esetében a szin széttöri az illúzió határait, mondhatnánk "bemegy a közönségbe", amit a filmről ismeretes premier plán elvével hasonlithatunk össze. A szociális okok elemzésénél rámutatott arra, hogy a modern közönség szociális összetétele egészen eltér a régi proszcéniumszinház közönségének összetételétől. Összefoglalásként megállapította a következőket:a korszerű szinpad legyen szabad és változtatható, de ezenkívül tegye lehetővé a proszcéniumszinpad kialakítását is, hogy igy a XIX. század irodalmának repertoárját is műsoron tarthassák. A második témával, vagyis a szinházépités és a jelenlegi épitészeti kialakitás kapcsolatával Johnson, Philip, a hírneves amerikai építész foglalkozott. Számos példa kíséretében áttekintést nyújtott Európa és az Amerikai Egyesült Államok korszerű szinházépitéséről. Felsorolta a valóban modernnek minősíthető építészeket és csoportokba osztotta őket. Az első csoportba az úgynevezett nemzetközi moderneket sorolta, akik elsőként terveztek újszerű és modern szinházakat. Nagyobbrészt az jellemzi őket, hogy terveik rendszerint nem valósultak meg. A másik csoportba sorolít épitészek művészi elképzeléseikben tudatosan vagy tudat alatt a barokktól függtek. A harmadik csoportba az úgynevezett expresszionista építészeket osztotta be, akik terveik kidolgozásakor nem csupán a szinház funkciójából indultak ki, hanem ezenkívül stílus- és városj&pitészeti célokat is meg akartak valósítani. A harmadik témával, vagyis a szinházépités és a szinházi technika kapcsolatával Unruh, Walther professzor foglalkozott. 6 elsősorban a technikával szemben érzett előítéletet óhajtotta kiküszöbölni. Minden korok színháza minden idŐ*ben felhasználta a korszerű technikát, tehát ma is szükségszerűen és elkerülhetetlenül alkalmazza azt. A jelenlegi munkaerőhiány parancsoló szükségességként követeli meg a mechanikai folyamatok gépesítését. A technika csak használhat a művészetnek és mindaddig nem lehet kárára, amíg az előre megszabott határok közé szoríthatjuk, tehát mindaddig, amíg nem válik öncélúvá. Sajnálatos tény, hogy a szinházépitő mérnökök gyakran nem is sejtik, milyen égetően nagy szükség van bizonyos esetekben a technika használatára. Az előadó gyakorlati javaslatokat tett a szinházi épitészek, a szinháztechnikusok és szinházi üzemi szakemberek együttműködésére. Előadása további részében súlyosan kifogásolta a nyugatnémet építésrendészeti előirásókat, amelyek a korszerű szinpadmegoldásokat {például a vasfüggöny kiküszöbölését) majdnem lehetetlenné teszik. Véleménye szerint a tulajdonképpeni több formájú színházról, vagyis olyan szinházi létesitményről,amely a proszcénium jellegű színháztól kezdve az arénaszinházig minden ismert szinpadformát magában rejt és átépítés révén variá-