Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Strudthoff: Beszámoló a berlini kollokviumról

ciós lehetőségeket tár fel, csak kétkedéssel beszélhetünk. Az ilyen jellegű szinház kisérleti és oktatási célokra kétségtelenül érdekes ugyan, de a tulajdonképpeni repertoár színházakhoz túlságosan ésszerűtlen. A teljes szinpadi és nézőtéri komplexum állandó átépitése egyszerűen lehetetlenné teszi rugalmas játékterv kidolgozását. Gressieker, Hermann drámairó a szinházépités és a mai szinházi játék problémájáról tartott előadást. Mint iró képtelen egyetérteni azzal, hogy az uj szinpad iránt támasztott követelményeket szociális okokkal támasszák alá. A tulajdonképpeni művészi cselekmény - mondotta - a korszerű szinpadi játékokban nem is annyira a szinpadon, hanem a nézőtéren játszódik le és igy a proszcéniumszinpad anakronizmus. Ezzel szemben élesen kifogásolta a több formájú szinház elképzelését, mivel ez végeredményben egyik célnak sem felel meg tökéletesen. Helytelen, ha a szinész a nézők között tartózkodik, hiszen ezáltal kikapcsolódik a szükséges alkotó feszültség a szinpad és a nézőtér között. Különben hevesen támadta a tulmechanizált színházakat. Blacher , Boris professzor és zeneszerző ugyancsak a műszakilag tul tenyésztett szinházak ellen szólt. Ezzel szemben mint gyakorlati szinházi szakember, kénytelen volt beismerni, hogy nagyoperát, operettet vagy revüt egyszerűen lehetetlen bonyolult műszaki berendezések nélkül előadni. Birr, Hans, a Berlini Állami Operaház műszaki igazgatója kifejtette, hogy a legtöbb színpadtechnikai berendezés a rendezők, vagyis végeredményben a művészek követelésére jön létre, létezésükért tehát nem szabad a műszaki szakembereket hibáztatni, főleg akkor nem, ha e berendezéseket müvészüeg hibásan, vagy túltengőén használják fel. Weidner, Manfred építészmérnök szerint a közönség súlyosan hiányolná, ha nagyoperákat, vagy korszerű színdarabokat primitív műszaki berendezéssel ellátott szinpadon mutatnának be. A közönség annyira hozzászokott a technika számos áldásához, hogy jelenlétét már nem is veszi észre, de hiányát annál inkább fájlalná. Zavelani - Rossi, Marcello, a Milánói Scala volt műszaki igazgatója szerint a korszerű színházon belül a legkülönfélébb áramlatok és ízlésbeli irányzatok érvényesülnek. Az általuk támasztott rendkivül sokoldalú igényeket csak a legmagasabb és legkorszerűbb színvonalon álló színpadtechnika elégítheti ki. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a színházakat mindenkor a jövő számára épitik, amelyben a technika valószínűleg még természetesebbé válik, mint ma. Klaiber , Joachim, a Bielefeldi Állami Szinház intendánsa az előadás és a szinházépités kapcsolatáról beszélt. Élesen támadta az úgynevezett "érdekes megoldásokat", vagyis a többcélú színházépületeket, amelyekben sok mindent el lehet végezni, csak éppen szinházat nem lehet játszani. Az olyan városokban azonban, ahol csupán egyetlen szinház működik, kénytelen-kelletlen kompromisszumot kell kötni a nagyopera, az intim szinház és a stúdiószínpad között. Lockwood, Carolyn doktor, a Hunter-College és a Brookly-College (New York) operai tanszakának vezetője és a New Mexikóban működő Santa- Fé Opera rendezője ugyancsak az előadás és a szinházépités kapcsolatát vetette fel. Ismertette azokat a tapasztalatokat, amelyeket az amerikai egyetemi szin-