Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)
Kouril: A szcenográfia fejlődésének perspektívái - Hozzászólások A szcenográfia fejlődésének perspektívái című előadáshoz
Befejezésül rá kell mutatnunk a színházművészet valamennyi tényezőjében jelentkező komplex fejlődésének nélkülözhetetlenségére és az egésznek az egyes tényezőktől való függőségére. Hozzászólások ing. Miroslav Kouril A szcenográfia fejlődésének perspektivái cimü előadásához Acta Scaenographica - 66/5. sz. Ing. Felix Kolmer, a csehszlovák iskola- és művelődésügyi minisztérium tudományos műszaki tanácsának titkára: A Szcenográfiai Laboratórium munkája során nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szinházi szcenográfia igen közel áll a televíziós szcenográfiához. Elsősorban az olyan kérdések megoldását kell tehát szorgalmazni, amelyeket több művészeti ág területén, főként a szinházban és a televízióban lehet érvényesiteni. Ajánlatos a Laboratórium munkájához annyira közel álló filmszcenográfiával összefüggő feladatok megoldása is. Ezen a területen természetesen a munkát össze kell hangolni a filmstúdiók hasonló munkahelyeinek tevékenységével. Már most meg kell alakitani azokat a kis csoportokat, amelyek kutató tevékenységgel fognak foglalkozni és amelyek a fejlesztési feladatokról fokozatosan áttérnek a kutatási feladatok megoldására. Meg kell állapitani azonban, hogy a színházaknak a jelenlegi helyzetben inkább a fejlesztési tevékenységre van szükségük. A fejlesztési munkáról a kutató tevékenységre áttérni bonyolult folyamatot jelent, amely a Laboratórium munkájának formai megváltozásához és a dolgozók együttesének megszilárdulásához fog vezetni. Tudatában kell lenni, hogy a kutatási feladatokkal foglalkozó dolgozók kollektiv áj ának nem szabad sűrűn változnia és a benne dolgozóknak bizonyos specializálódásra kell szert tenniük. Dr. Josef Glücksmann , a Szcenográfiai Laboratórium műszaki tanácsának tagja: Hogyan kell a nézőt pszichológiaüag felkészíteni a művészi érzékelésre? A prágai Nemzeti Szinház előadásainak 500 nézőjével beszélgettem. Figyelemmel követtem a néző fáradtságát a néző figyelme szempontjából és ezen keresztül a művészi alkotás érzékelését károsan befolyásoló tényezőket. Megállapítottam, hogy egész sor olyan tényező létezik, amely hozzájárul a rosszabb érzékeléshez. A nézőket két csoportra osztottam: 1. a prágai előadásra vidékről autóbuszokkal behozott nézőkre, 2. a prágai nézőkre. Az egy-egy darabra vidékről Prágába behozott néző már az utazással járó fáradtság bizonyos terhe alatt áll. Ha ráadásul őt az Ületékes művelődésügyi dolgozó nem is készitette jól fel az előadásra, figyelme inkább arra összpontosul, mit vegyen és lásson Prágában, semmint arra, hogy megfelelően felkészülten menjen az előadásra. Az ilyen néző fáradtsága nagyobb, mint azé, aki
