Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Strudthoff: Beszámoló a berlini kollokviumról

utóbbi követelmény ellen vétkeznek gyakran a modern szinházi építkezésben. Elrettentő példaképpen sorolta fel a hamburgi operaház légoltalmi óvóhely jellegű elemeit, amelyek egyenesen félelmet ébresztenek a közönségben, ugyanigy nyilatkozott a gelsenkircheni "inka sirról" is. Ruhnau, Werner élesen támadta Dietrich professzor előadását, annál is inkább, mert ő épitette a fentebb idézett "inka sirt". Véleménye szerint a szubjektiv kellemes érzés rendkivül relativ dolog, ami pedig az épitészeti megoldási formákat illeti, könnyen előfordulhat, hogy az ami ma szokatlan, sőt egyenesen zavaró, holnap már megszokottá és állandó jellegű művészi élménynyé válik. Benline, Arthur, a New York-i épitésrendészet vezető tisztviselője a biztonsági problémákkal foglalkozott és azt az álláspontot hangoztatta, hogy valóban szükséges a korszerüsitett rendészeti előirások mielőbbi kidolgozása. Személyes meggyőződése szerint a vasfüggönyre nincs minden esetben feltétlenül szükség. Ochs , Karl W. professzor az operaházak épitészeti kialakitásával kapcsolatos problémákról tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a korszerű szinházi épületekről hozott Ítéletek, illetve megítélések rendszerint azoktól az aszszociációktól függenek, amelyek a korábbiakkal kapcsolatban ébrednek a közönség lelkében, ezek az Ítéletek tehát semmiképpen sem tekinthetők végleges nek. Hangsúlyozta, hogy a legtöbb jelenlegi operaház nem tipikus, hiszen rendszerint olyan szinházat terveztek, amelyben operát és színdarabot egyaránt bemutatnak. Az operaházak épitésében szigorúan meg kell őrizni a szinpad nézőtér kettősségét. Elképzelhetetlen lenne térszinpadon bemutatott operát élvezni. Mindenesetre a régi tipusu proszcéniumnyilás

sal rendelkező színpadnak mihamarabb el kell tűnnie. Véleménye szerint ideális megoldás lenne a nézőtér felé mutató irányban meghosszabbított, viszonylag keskeny, de ugyanakkor magas szinpadi nyilas bevezetése, mindenekelőtt akusztikai okokból. Markelius, Sven professzor szerint a XIX. század színházépítése (ami tulajdonképpen még a barokk idők színházához kapcsolódik) és a modern szinház közötti különbség, lényegében abban rejlik, hogy a régi idők színházában a nézők nem annyira nézni akartak, mint inkább magukat akarták láttatni. A korszerű színháztól, véleménye szerint, az alábbiak követelhetek meg: mindenki jól lásson; mindenki jól halljon; és a mindenkor bemutatott darabhoz megfelelő szinpad álljon rendelkezésre. Holzmeister professzor és Bornamenn Fritz az opera és a szindarab céljaira egyaránt használt szinházakváltoztathatóproszcéniumövezetéről tartott előadást. Holzmeister professzor rendkivül érdekes képanyagot mutatott be és néhány gyakorlati megoldást ismertetett. Bornemann építészmérnök előadásában főleg a proszcéniummal, az előszinpaddal, a zenekari árokkal és a vasfüggönnyel foglalkozott és élesen támadta az épitésrendészet elavult, merev előírásait. Moro , Peter építészmérnök ismertette az egyik angol körszelvényű nézőteret, amelyet ugyanakkor arenaszinházként is felhasználhatnak. Zotzmann szinpadi mérnök élesen támadta az arénaszinházat. ("Vegyük tudomásul, hogy minden embernek van egy elülső és egy hátulsó oldala !")Ezen-