Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Strudthoff: Beszámoló a berlini kollokviumról

kivül foglalkozott a vasfüggönnyel kapcsolatos problémákkal és a zenekari árok lefedésének újszerű megoldásaival is. A többcélú szinházak témakörével Bourbonnais, Alain többszörösen kitüntetett épitészmérnök foglalkozott. Véleménye szerint a modern szinházépités problematikája abból áll, hogy mindenki megegyezett abban, mi az ami a szinházban elavult, de ugyanakkor hiányzik az egységes nézet arra vonatkozóan: milyen legyen is tulajdonképpen a jövő szinháza. Először tehát pontosan megrajzolt képet kell megalkotni, ami azonban távolról sem az épitész feladata. Az ösztönzéseket főleg a szindaraboknak, végeredményben tehát a szerzőknek kell megadniuk. Mindaddig, amig nem alakult ki a modern szinházról alkotott és általánosan kötelező elképzelés, kénytelen-kelletlen a többcélú szinházakkal kell megelégednünk. Véleménye szerint a legkedvezőbb megoldás a szabad térszinpaddal rendelkező szinház. Vi Hier s , André élesen támadta a többcélú szinházat. Igaz ugyan, hogy a proszcénium- vagy keretszinpad tulajdonképpen már elavult, de véleménye szerint túlozzák az egyes szinpadformák jelentőségét. Ebben a nagy bizonyta lanságban csak káros lenne, ha a többcélú szinház mellett kötnénk ki. Az ilyen szinház ugyanis mindig improvizált jellegűnek hat és a néző képtelen a szinházi világ tulajdonképpeni varázsa alá kerülni. Ugyancsak ezzel a témával foglalkozott Huisman, M. J., a belga Nemzeti Szinház vezetője, aki az előző felszólalóktól eltérő módon kevesebbet foglalkozott a többcélú szinházzal és sokkal többet beszélt a több formájú (multiform) szinházról. (Többcélú szinház alatt olyan megoldást értünk, amely nevének megfelelően több cél teljesítésére szolgál, vagyis olyan szinházi épület, amelyben operát, szindarabot, kamaradarabot játszhatnak, sőt esetleg koncerteket is rendezhetnek. Több formájú szinház alatt viszont olyan épitményt értünk, amely bizonyos átalakitások révén ugyanazon a színházépületen belül több, különféle szinpadi forma megvalósítását teszi lehetővé, mégpedig a Gropius-féle "totális szinház" értelmében.) Az előadó utalt arra, hogy a tulajdonképpen vándorszinház jelleggel működő belga Nemzeti Szinház a legtöbbször többcélú épületekben kénytelen játszani, következésképpen kénytelen-kelletlen meghatározott, könnyen módosítható rendezési stilust kellett elsajátítaniuk, hogy igy a mindenkor változó helyi adottságokhoz alkalmazkodhassanak. Véleménye szerint az olyan országokban, ahol a szinházak csekély állami támogatást élveznek, vagy semmiféle szubvenciót nem kapnak, legkedvezőbb megoldás a jól átgondolt többcélú szinházak épitése-. Mourier, M. energikusan a többcélú szinházépületeknek létesitése mellett tört lándzsát, mivel véleménye szerint a vidéki városokban ezek jelentik a legjobb megoldást. A hozzászólók véleménye szerint azonban az előadásban hangsúlyozott többcélú szinház túlságosan sokoldalú. Igen gyakran beszélnek többcélú szinházról akkor is, midőn tulajdonképpen több formájú (multiform) szinházat értenek alatta. A hozzászólások alapján az a közös vélemény alakult ki, hogy feltétlenül szükséges az általánosan érthető nomenklatura megteremtése, mivel különben könnyen fennforog a kölcsönös félreértés veszélye. A szinházépités és a szinpadi technika volt a soron következő téma. Ezzel kapcsolatban Teubner , Wolfgang, a bécsi Épitésrendészet! Hatóság főtanácsosa a szinpadi gépezetről beszélt. Elvileg elképzelhetők jó hatású