Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."

Én részesültem abban a szerencsében, bogy Sztaniszlavszkij megbízásából megoldhattam a zajkiséret problémáit. Azonnal világossá vált előttem, hogy ebben a színdarabban nem egyszerű zaj-kíséretről van szó, hanem a zajhatásoknak az a feladata, hogy tovább mélyitsék a színdarab eszmei elképzeléseit és egyes helyeken a zaj-kiséretnek "aktiv szerepet" kell játszania, sőt az egyik epizódban a páncélvonat zaja döntő momentummá válik. A feladat igy természetesen igen vonzó volt. Számos zajhatást sikerült meggyőzően létrehoznom, de a legnagyobb feladat - a mozgásban levő páncélvonat zaja - olyan alkotó és kutató munkát tett szükségessé, amelyre eddig még nem volt példa. A szerző elképzelései szerint ugyanis a vonat zajának ebben a jelenetben olyan hatalmas erővel kell felhangzania, amelyet a szinház akkor még nem tudott előállítani. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a nézők teljes hatással érzékeljék ennek a szörnyű hadigépezetnek minden irtózatát és borzalmát. Hiszen a partizánok éppen ezt a páncálvonatot teszik ártalmatlanná és ezáltal igazolják a szovjet nép legyőzhetetlen hitét és törhetetlen akaratát. A feladatot természetesen nem sikerült máról holnapra megoldanom. Egész napokat töltöttem az egyes pályaudvarokon és hol az egyik, hol a másik érkező vonat elé futottam, gondosan feljegyezve emlékezetembe a mozdonyok jellegzetes hangját, a—kerekek kattogását, az ütköző csattogását és igy igyekeztem feltárni a hangok titkát. Hosszas kutatás és kísérletek eredményeképpen sikerült olyan zaj-szerkezeti egységeket készítenem, amelyeket a szinház fiatal művészgárdája kezelt. Igy azután semmi akadálya nem volt annak, hogy a páncélvonat zaja mindent elsöprő erővel hangozzék fel a MHAT színpadán. Sztaniszlavszkij mosolygó arcáról leolvastam, hogy elégedett az eredménnyel. Csirszkov "A győztesek" cimü müvének előadásakor ismét a zajmester feladatkörét töltöttem be. Nemcsak arról volt szó,hogy Sztálingrád védelmének néhány grandiózus csatajelenetét fessem alá a kellő hanghatásokkal, nemcsak a város védelmének és a fasiszta hordák szétverésének grandiózus eseményeit kellett zajjal alátámasztanom, hanem legfőbb feladatként a darab egyik igen feszült lélektani pillanatában olyan zajkiséretről kellett gondos-