Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)
Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."
utolsó felvonásában a magasan repülő daruk rekedt kiáltása mintegy alátámasztja Mása lelkiállapotát, aki hosszú időn keresztül némán és mozdulatlanul követi szemével a darvak röpülését. Csehov "Ványa bácsi** cimü müvének IV. felvonásában Szerebrjakov provesszor és Jelena Andrejevna elutazása után hoszszabb szünet következik és ezt a szünetet a távolodó fogat zaja kiséri /illetve sokkal inkább kitölti/. Ezután a házban mélységes csend keletkezik. Ezt a csendet a színészek érzéssel teli, de vontatott ütemű cselekménye tölti ki. Valamennyi szereplő saját gondolataival van elfoglalva, ezért a színészek egymásnak adott válaszai között hosszabb szünetek vannak. Ezt a szünetet tölti ki az irótollak csikorgása és a tücsök ciripelése, amelynek egyhangú dala egybeolvad a darab hőseinek gondolataival és a boldogabb jövőbe vetett reményük megingásával. Aligha akad olyan ház, ahol ne hallanók az óra ketyegését. Ha a színpadon nem is szerepel a kellékek között az óra, de a színfalak közül jól hallható a ketyegése, a néző azonnal megszokott asszociációkat kap és igy az egész jelenet általános koloritja mélyebben rajzolódik ki benne. Jellegzetes asszociációkat kelt a nézőkben a közönséges ingásórák megszokott ketyegése és ismét egészen más asszociációkat ébreszt benne a régies, nehéz kivitelű órák méltóságteljes lassú járása. Igen nagy jelentősége van azoknak a zajoknak, amelyeket a színpadon szereplő személyek egymásnak adott válaszai között iktatnak be* Ezek a zajok bizonyos esetekben szimbólikusak is lehetnek, néha pedig egyszerűen kiséret jellegük van, azzal a feladattal, hogy a nézőben bizonyos benyomásokat ébresszenek. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy a színdarab zajkisóretéről mint valós tényről beszélhetünk, meghatározhatjuk szerepét és valamilyen zaj-kategóriába sorolhatjuk. Nem is olyan régen azonban a színpadi zajok újdonságot jelentettek és értékűkről sokat vitatkoztak. Igaz, az olyan elemi hanghatásokat, mint a mennydörgést, szélfuvást, a tenger hullámverését stb. már régóta alkalmazzák a színházakban. De a szindarab szerves részeként tekinthető zajkiséretet első Ízben a jelenlegi MHAT elődjeként tekinthető, színházban alkalmazták. A Szovjetunió népművésze, I.M. Moszkvin, a MHAT 40 éves fennállásának ünnepével kapcsolatban a következőket irta:
