Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."

- Mondja, önök minden nap ugyanazokat a lovakat vezetik be a díszletek mögé? Ez a néző rendkívül meglepődött, midőn közöltem vele, hogy a színfalak mögött egyáltalában nincsenek lovak. A Tanya bácsi cimü műben a tücsök jellegzetes ciripelése igen jó hatással emeli ki a ház körül és a házban uralkodó csendet, unalmat és egyhangúságot. A színházi előadások kisérőjeként alkalmazott zajok és zörejek szerepét és jelentőségét azonban semmiképpen sem szabad a felsorolt példákra korlátozni. A rendezőnek feladatkörébe tartozik, hogy a színdarab zajkiséretének tényleges helyét minden egyes esetben alapos megfontolás után jelölje ki. Példaképpen megemlithetjük Gorkij "Dosztigajev és a többiek" cimü müvének előadását a MHAT-ban, midőn a rendezőség olyan zajokat és zörejeket is alkalmazott, amelyek a szerzői utasításban nem szerepeltek. Ezek a zajok a házon kivül zajló életet tükrözték viszsza. A közönség hallhatta, miképpen éneklik a forradalmi dalokat a ház előtti teherautókon elvonuló katonák. A ház lakóinak ezekhez a forradalmi énekekkel szemben tanús

itott magatartása lehetőséget nyújtott a nézőknek arra, hogy tévedhetetlenül megállapíthassák a lakók osztály-hovatartozását. Az ilyen hangkiséretet első pillanatra talán egyszerű kiséretnek minősíthetjük. Ez azonban sokkal több mint kiséret, hiszen a zaj-háttér ebben az esetben Összekötő láncszem a színpadon belül és a színfalak mögött D^játszódó események között. Ennek ellenére még ez a fontos zajkiséret sem éri el a "cselekvő személy" szerepét. A zajok és zörejek fontosságával kapcsolatban egyéb példákat is felhozhatunk. Ilyenek például a szünetben halIható zajok. Ha a szinen hosszabb szünet áll be, ez egyben csendességet is jelent. Ha ez a szünet teljesen zajmentes és nem tölti ki a színészek ténykedése, élettelenné, sőt egyenesen halottá válik. Ha a mindennapi életben figyelmes füllel hallgatjuk a bennünket körülölelő csendet, mindig hallunk valamilyen hangot, zörejt stb. És ezek a hangok, zörejek mintegy kényszerítenek bennünket arra, hogy még élesebben érzékeljük magát a csöndet. Csehov nagyon szerette a csendet. Minden egyes darabjának találhatunk olyan zaj-utasitásokat, amelyekkel a színészek játékában bekövetkezett szüneteket töltötte ki.így például a "Három nővér"