Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)
Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."
hogy a rendező a kellő hangulatba ringathassa a közönséget, az egyes részleteket megfelelően hangsúlyozhassa éa Így az egész előadást világosabbá, élesebbé, élethübbé tegye. Ezen a területen a zajok és zörejek segédszerepet játszanak. Mondhatnók talán ugy is, hogy itt mindössze a kiséretet jelentik, ami kívánatos ugyan, de nem feltétlenül szükséges és nélkülük a darab még mindig teljes művészi egész marad. Ismét más esetekben a zajoknak és zörejeknek döntő fontosságú jelentősége van: mintegy felerősitik a színdarab egyes pillanatainak művészi hatását, sőt rövid időre a főszereplőkkel egyenlő rangra emelkednek ós mintegy kölcsönhatásba lépnek velük, így például - amint ezzel másutt részletesebben foglalkozunk - a Lear király cimü tragédiában a vihar hangja a cselekmény szerves részévé válik. A "Karenina Anna" színpadi változatában a darab utolsó felvonásában, Anna öngyilkossága előtt már távolról hallható a mozdony gözsipja. Ez a hang ébreszti fel Annában az öngyilkosság végrehajtásának szándékát. Határozottsága abban a mértékben növekszik, ahogy a közeledő vonat zaja egyre hangosabbá válik. Anna halálának pillanatát pedig a megfelelő zajkiséret nélkül egyenesen lehetetlen lelne érzékeltetni. "A 14-59 számú páncélvonat" cimü drámában döntő fontosságú az a patetikus pillanat, midőn a páncélvonat berobog a színre és minden egyéb drámai hatást elnyom sivitásával, csörömpölésével és csattogásával. Ebben az esetben a zaj minden egyéb színpadi hatás és szinészi tevékenység fölé emelkedik és igy "főszereplővé" válik. A zajok és zörejek kisegítő jellegű hatását a következő példában érzékeltethetjük. Ugyancsak a Karenina Anna egyik jelenetében a cselekmény a lóistálló előtt játszódik le. A közönség jól hallja a lópaták csattogását az istálló padlózatán. Ha a megfelelő zajokat és zörejeket jól reprodukálják, a néző valóban elhiszi, hogy a színfalak mögött eleven lovak állnak. Ez a részlet nem döntő jelentőségű, de arra igen alkalmas, hogy megfelelő érzékeléseket ébresszen a nézőkben és igy azok egészen másképpen fogadják magukba a színpadon lejátszódó cselekményt. Előfordult egyszer, hogy a Karenina Anna előadása közben az egyik néző megkérdezte tőlem:
