Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."

A IMOK ÉS E1IGOK, A SMWDAJ8AB SXIBTtS affiffiXffill Évtizedes munkát végeztem azon a területen,amelynek célja a színpadi zajok és zörejek megalkotása. Ez az évtizedes munka nem csupán feljogosít, hanem egyenesen kötelez is arra, hogy eddigi tapasztalataimat közkinccsé tegyem. A színdarabok zajkiséretének rögös utján az első tétovázó lépéseket 1911-ben tettem. A Moszkvai Művész Színház rendezőinek és színészeinek támogatásával reális lehetőségek tárultak fel előttem, amelyek módot nyújtottak arra, hogy e területen kísérleteket végezhessek. Miután a MHAT 1942-ben kísérleti színpadi laboratóriumot kapott /ezt a laboratóriumot I.Ja. Gremiszlavszkij vezette/, ugy éreztem, végre megvalósulhatnak álmaim és megírhatom könyvemet a színdarabok zajkisérletéről. Ebben a könyvemben összegyűjtöttem mindazt, amit évtizedes munkám alapján a színdarabok zajkisérlétével kapcsolatban sikerűit megalkotnom. A szerző és a rendező néha olyan követelményeket támaszt, amelyek eddig még ki nem dolgozott zajok és zörejek alkalmazását teszik szükségessé. Ezek a követelmények a szinpadi zajmestert ilyenkor rendkívül nehéz feladat elé állítják. Ezért ezen a területen mindig előre kell nézni, fáradhatatlanul keresve és kutatva az uj megoldásokat. A korszerű színdarabok általános együttesében a zajkiséret jelentős helyet foglal el, és a zenével, maszkirozással, világítással és egyéb segédeszközökkel együtt arra szolgál, hogy mélyrehatóan feltárhassuk a dramaturgiai alkotás alapvető eszméinek lényegét. A zajkiséret más és más feladatot tölt be a különféle színdarabokban, sőt még egyetlen szindarab különféle jeleneteiben is. Bizonyos esetekben a zajkiséret segitséget nyújt arra,