Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

időkben, de előnyben részesítette a virtuóz kivitelű forrasztást. Diszités tekintetében a román ajtók legfontosabb része a kovácsolt pántok.A román és gót ajtók nagyobb részben több deszkából állók, egyszárnyuak. A pántoknak a konstruktiv cél - vagyis az ajtó kényelmes elforgatása - mellett biztositaniok kellett az egyes deszkák szilárd kapcsolatát. Innen van szerteágazásuk az ajtó egész felületén. Ezt az eredeti célt azonban hamarosan felváltotta a diszitési szándék. A XI. században a pántoknak túlnyomórészt épitőmüvészeti jellegük van. "C" alakban vannak kimunkálva. Az ajtót rögzitő és óvó jellegüket növelő valamennyi mellékes diszitőelem háttérbe szorul. A fejlődés további fokán - a XII. század elején - a pántok ivrészeitől rövidebb vagy hosszabb tagolásban lehasadtak és volutába csavarodtak. Ennek a diszitő elemnek konstruktiv célja is van: szegfogóul szolgál. A XII. századbeli pántok gyakran nem voltak átütve és az ajtóra díszes fejjel ellátott kettős kapocscsal voltak ráerősítve. A XII. század végén a pántok növénymotivumokra emlékeztető diszes formákba vannak kimunkálva. A XII. és XIII. század fordulóján a tekercsek végei vert, - hornyolt, rudvastagságu levéllel diszitették. A XIII. században egyszeriben rendkívül gazdag növény-, állat- és madármotivumokkal diszitett pántokat találunk. Az egész és a részletek felfogásában észrevehető a, bizánci és keleti művészet befolyása. Ugyanilyen elemeket találunk a portálokon és a szinezett kéziratok iniciáléin. Forrásukat a keleti kárpitok és szőnyegek képezték, amelyek akkortájt kezdtek behatolni Európába. A XIII. századból fennmaradt legszebb ajtópántok a párisi Notre Dame székesegyház portálján találhatók. Nem érdektelen, hogy alkotójuk neve is fennmaradt a névtelenség e századában, amit az illendő alázat rovására kell irni, mivel az akkori müvéazek nagyrésze közvetve vagy közvetlenül az egyház részére dolgozott. Brisconet kovács volt az, aki a székesegyház tizennyolc ajtaján száznál több különféle mintát alakított ki. Az apró mesebeli madár- és állatmotivumok mellett kialakult itt az emberi álarcok diszitőeleme is. A párisi Notre Dame székesegyház pántjain elsőizben használták ki a szines kontrasztot, aranyozással és vörös szin aláhelyezésével. A pántok az ajtófelület egész területén szerteágazók; diszitő funkciójuk hasonlít a későbbi kirakáshoz.