Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

A román ajtók további disze a kopogtató. Keletkezésének idejét nem lehet pontosan meghatározni. Bebizonyított tény azonban, hogy már a görög-római ókorban megszokott volt, amint ezt a Capuában talált líeduza-fej is bizpnyitja.Erre az összetekeredett kigyókkal körülvett fejre utal a középkori kopogtató legrégibb alakja; ez a kolostor bronzajtaján levő oroszlánfej, amely lágy, naturalista formáival és pálmalevelekkel a köralaku alátét szegélyén kései antik behatást mutat. A IX. századból származik. A szájában karikát tartó oroszlánfej azután a kopogtató kedvelt alakja marad egészen a XVTII• századig. A motivum a fej és a sörény jellegzetes részeinek stilizációjában különböző változásokon megy keresztül. A középkorban különféle fantasztikus változatok keletkeznek jelképes emblémákkal, amelyeket gyakran nem lehet határozottsággal motiválni. Az oroszlán a középkorban Krisztus jelképe, - Lévi Juda törzséből; máskor a démonikus hatalmak raegtestesitő

je, amelyeket az egyház szolgálatába kötöttek le. Ilyen értelemben lehet magyarázni az emberi alak képzőművészeti motívumát is,amely néha az oroszlán szájából áll ki /"Szabadíts meg az oroszlán agyaraitól" - az erfurti dóm fSportálján levő kopogtató/. A XI. és XII.században eltűnnek az antik elemek; a sörényt csupán karcolt vonalakkal jelzik, a szemek belső sarkai felhuzottak, az álarc absztrakt, stilizált. A fej bronzból, a karika vasból van, gyakran fogadalmi feliratokkal. A XII. és XIII. század kopogtatóinak egéaz felfogása sokkal díszesebb jellegű. A köralaku alátéten elhelyezett oroszlánfőn plasztikus, csillagkorallszerüen elosztott,barázdázásaal diszitett sörény van; végei szilárdan lezárt román volutákba csavarodnak össze. A füleknek ellipszis-szerű alakjuk van. A díszes stilizálás a szemek belső sarkai fölötti szemöldök spirálazerü összecsavarodásában is megmutatkozik. Az 1250es év körül a sörény ugyanilyen módon stilizált, tiz egyesitett volutapárra felosztva, a fülek természetes, hegyes formát kaptak, Elsőizben látható a karikát tartó mindkét fogsor. A fennmaradt román kopogtatók általában bronzból valók. A XIII. század vége és a XIV. század eleje uj stilus, a gótikus stilus jegyében áll. Ezek főként a kovácsolt munkák technikai kivitelében rejlő átütő változások,amelyek természetesen a képzőművészeti felfogásban is jelentkeztek. A darabból ko-