Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

asszonyok ruházatukat mérsékelten diszitik, és főképpen bizsu tárgyakkal, amelyeknek esetleges elvesztése nem jelent nagyobb kárt. Drágakövekből ma tovább is készítenek nyakékeket,gyűrűket, fülbevalókat és brossokat, de gyakorlatilag gyürüt, karperecet és brosst viselnek. Az utóbbi időben megváltozott a fülbevalók alakja, amelyek függők segitségével meghosszabbodtak, vagy - ellenkezőleg - a minimumra rövidültek. A mai ékszer ujjáteremtésével Svédország próbálkozik meg, ahol igyekeznek köznapra való ékszert kialakítani. Megjelennek a szögben megtört és megmunkálatlan kristály vagy egyszerű féldrágakő darabban végződő szálacskák. Alapvetően á,ttör a mai ékszerben az absztrakt forma. A mai emberek ruházatukat Ízléses ékszerekkel csak ünnepélyes alkalmakkor diszitik, - s ha ez számukra nem hozzáférhető, inkább eltekintenek az ékszertől.