Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)
levő gyémánt lelőhelyek felfedezése volt, amelyeknek termését a hollandok Európába szállították. Hollandiában is létrejöttek az első gyémántcsiszoló műhelyek, amelyek máig is dolgoznak, s megtartották elsőségüket az ilyenfajta más, ujabb vállalkozások között. A gyémánt ékszerek alakbeli változáson mentek keresztül. Egyre inkább eltértek az eddigi /alapjában a röneszánsz ékszerekhez közelálló és csupán ornamentikájukkal, esetleg a szalagmotivum használatával eltérő/ típusoktól és figyelmüket a természetből vett ötletek felé forditották. "Virágok és gyémántok" volt a XVII. század második fele és vége, s érthetően a XVTII. század kezdete ékszerének is a jelszava. A virágmotivum volt az a motívum is, amely Hollandiából jött, abból az országból, ahol sikeresen tudták termeszteni az uj virágot - a tulipánt. A virág-,főként pedig a tulpián termesztési szenvedély ebben az időben igen nagy volt. A tulipánláz átterjedt Európa többi részére is, és bekerült az ornamentális tervekbe is, amelyet ügyes nyomdászok adtak ki és terjesztettek az egész akkori Európában. Igy például áz akkori ismert strassburgi aranyműves ilyen vésett terveket adott ki 1621-ben, valamint Balthasar Lemercie és Gégéon Légáré vagy Francois Lefébre párisi aranyművesek. A francia Napkirály fényűző ékszereit Gilles Légáré párisi aranyműves és emailirozó ötlötte és nyomtatta ki. Ezekben a tervekben is a naturalista módon felfogott virág, ágacska volt fölényben a díszítésekkel szemben. Amig a század első felében a fülbevalók többnyire kertecske alakúak voltak, leginkább gyöngyökből /lásd Verner portréit/, ez az ékgzer a további évtizedekben a nők nagy kegyének örvendett, olyannyira, hogy szüntelenül uj alakokat kívántak belőle mig végül átváltoztak valamiféle nagy függővé, amelyet könnyen rá lehetett akasztani függődiszként a nyakékre. Kezdett érvényre jutni az email, mégpedig mind az áttetsző, mind az átlátszó. Világoskék alapon fehér és piros, vagy vidám, tarka szinü díszítések alakultak ki. A karperecek és függők alsó lapjait túlnyomórészt ezzel a módszerrel diszitették. Hasonló diszitésmódot találunk az akkori zsebórák domború tokjain, ahonnan érthetően nem hiányozhatnak a sárgáspiros tulipánok. A mesterkélt rokokó időszak megtartotta a gyémántok csodálatát. Fénylő csillogásukat különleges csiszolással és ezüstbe-