Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

vidéke szállította a nyersanyagot, magában a városban pedig a csiszolómühelyek az aranymüvesekkel együtt alig győzték a feldolgozást a kül- és belföldi nagy kereslet számára. A gránát mellett azonban Turnov környékén kezdték készíteni a drágakőutánzatokat is, amelyeket mindjárt helyben csiszoltak és NyugatEurópába szállítottak ki, ahol a csillogó pompa utáni vágy e készítményeket igényelte. A mágnások udvaraiban a szertartásokhoz szükséges egyházi ruhák és öltözékek olyan felületet adtak, amelyre apró üveggyémántok vagy rubinok, valamint a legkülönfélébb, üvegből készült drágakövek sokaságát varrták. A korai barokk felszabadult, festőileg ható öltözékéből fejlődött ki a XVII. század második felének és a XVIII. század elejének francia öltözéke. A francia hatalom és erő nagy kiterjedésének időszaka volt ez. Az egész nép korlátlan ura, a király mint egyeduralkodó által szilárdan vezetett állam az öltözködésben is bovezette a diktálást. Előtérbe lép a halcsontokkal formált, elől csúcsba futó női mellényke, egyedüli tipusa a nagy kivágás, a férfiaknál az egyedüli kabáttipus - a frakk. A hatalmas alonzs paróka elárulta annak a divatnak fő célját és általános szempontját: az embernek, az őt környező minden urának dicsőitését. Ennek az öltözéknek teátrális jellege megfelelt a fennkölt életmódnak és a hatalomvágynak. Ezeken az öltözékeken nem juthattak érvényre az aprólékosan tagolt ékszerek. Az akkori ékszer nem járult hozzá lényegesen saját monumentális századának művészi eszméihez. A női öltözéknél az ékszer a brossra szorítkozott, amely a nagy kivágást övezte, A függős nyakék eddig nem találta meg,az érvényesülést, amelyet a XVII, század elején elvesztett. Nyakékül ebben a korban a nyakat szorosan átfogó egyszerű gyöngyfüzér szolgált. A szabad mellkast legfeljebb vékony láncocskán függő kereszt diszitette. Idővel kezdett emelkedni a gyémánt kedvelése. Eddig első helyét megőrizte a rubin. A XVTI. század második fele háttérbe szorította elsőségét és előnybe kezdte helyezni a gyémántot. Ez érthető. Ennek a drágakőnek a ragyogása, amelyet csiszolással vagy különféle alátét alkalmazásával fokozni lehetett, sokkal inkább megfelelt az illúziók nyoméban járó, gyönyörtől és pompától elbűvölt barokk ember Ízlésének. Az öltözéknek célja az volt, hogy impozáns-benyomást keltsen: az ilyen öltözéket csak a gyémánt egészíthette ki sikeresen. A gyémántok győztes lépésének alapja az indiai Golcondában ós Haidarabadban