Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)
emailok, a fehér, barna, Tőrös és kék világító tónusaiban. Újból segítségünkre lehetnek a korabeli, főként női portrék. A holland festők tisztes polgárasszonyokat örökítettek meg fehérlő körgallérokkal vagy fekvő gallérokkal és keményített csipkékkel felszerelt fekete ruhákban, amelyeknek kivágásait cseh gránátékszerek diszitették. A gránát fekete, fehér és sötétvörös színének kombinációja rendkivül vonzó, monumentális, de meleg emberi egészet alkotott. Más portrék nemesasszonyokat örökítettek meg, rengeteg gyöngyből álló díszekkel, amelyekkel kivágásaikat és bő ujjaikat szegélyezték, nyakukat a gyöngyök zsinórjaival körülcsavarták és bonyolult fonatokba rögzítették őket. Nem hiányoztak a körtealaku gyöngyökből álló fülbevalók sem, amelyeket szabadon akasztottak fel. A korai barokk ékszerek típusai részben megváltoztak. Lassanként eltűnt a függő nyakék. Helyére a bross került. Megjelentek egyes agrafék, amelyeket a vállakon vagy az övre varrva viseltek, néhol pedig előkerült a gyürücske is. Nem volt már szokásban az a gyürütömeg mindkét kézen, mint néhány évtizeddel előbb, A gazdagon fésült hajat kis, többnyire virágmotivumokkal rögzítették /aigretták/. Ritkák voltak a nyakékek, A XVII, századtól kezdve az ékszer "női üggyé" kezdett válni. A férfi az ékszerek viselését csak a kivételes alkalmakra korlátozta - és ekkor is legfeljebb láncot vett magára, ami hagyományosan a méltóságot jelentette, ezenkívül gyürüt, nadrágvagv cipőcgattot. Lassanként ékszerré váltak a burnótszelence és az óra is. Mindkettőt a kabát zsebébe helyezték. Az ékszerekhez számithatjuk ebben az időben a kabát-, illetőleg mellénygombokat is, amelyek - viselőjük vagyonossága szerint - ragyogó kövekkel kirakott aranyból készültek. Az ékszer egyre inkább elvesztette az egy bizonyos egyén részére készült alkotás jellegét, A XVTI, század elaő fele a vörös gránát jegyében volt. A cseh gránát az első időszakban igen nagy közkedveltségre tett szert. Apró kövecskékkel sűrűn kirakott, gyakran háromsoros szalagocska alakú brossok, fülbevalók és hajdiszek készültek cseh gránátból; mindezt a közeli külföldre is szállították. Turnov