Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

már akkor ismertek voltak. Az első, aki a rajznak ritka alapon hímzéssel történő reprodukciója gondolatát megvalósította, Peter Quinty volt Köln am Rheinból, aki 1527-ben könyvet adott ki a tühimzés művészetéről

. Nem foglalkozott ugyan a csipkehlmzéssel, de a sok kezdeményező jellegű munka egyike volt, amely nyomon követte ennek a művészetnek hajnalát, amelyet "dentelle"-nek /francia csipke/ nevezett. Az első időben az elnevezése "passement" /passzomány, bortni/, amit ma ebben az értelemben nem használnak. Ez alatt az elnevezés alatt a rácsozott áttetsző alapon készitett himzést értjük. Később a "bordure á dents" elnevezést, majd a "passement dentelé"-t használják, s ez valószínűleg az eredeti kifejezés a dentelle-csipkére. Pontos szerepet játszottak a fejlődésben, a népszerűsítésben és az első ornamentális kezdeményezésekben a mintás könyvek. Az első mintás könyvek, amelyekben ilyenfajta rajzokkal találkozunk, olaszok, mint pl. Tagliente "Opera nuova" cimü, Velencében 1527-ben kiadott könyve. Azután ugyanebben a korban Vavassore ós Francesco Pélégrini könyve, akinek I.Ferenc lehetővé tette e műnek Franciaországban történő kiadását és igy a francia varrott csipke első alapjának lerakását. Medici Katalin Olaszországból hivta meg nonfitársát Frederico Vinciolót, hogy udvarában honosítsa meg a fodrosgallér- ás körgallér diszitő művészetét. Vinciolo rajzait és mintáit gyűjteménybe foglalta /amely egyike volt a legteljesebbeknek/ és Franciaországban 1587-ben kiadta. A nyugat és a gazdag ihletű távolkelet találkozó behatásainak varázsos központja, Velence volt az, ahol a mintás könyvek állandóan megújuló példányai megjelentek s amelyek e finom munka dúsgazdag képzelőerőjü kútfőjévé váltak. Velence hosszú időre megszerezte az elsőbbséget e remek csipkealkotásban. Carpacio velencei mester ecsetjénél találkozunk elsőlzben a csipkével egy asszonyportrén, amelyet a XVI.század első éveiben festett /a kép a velencei Akadémia múzeumában található/. Minden azt bizonyítja,hogy Olaszország volt a varrott csipke kezdeményezője és hogy sugalmazója a keleti himzés volt, A hímzők onnan vették kölcsön a "le point boutonniére"-t /gomblyuköltós/ vagy a "point novel"-t /kötött, bogos öltés/.A csipke igen gyorsan kezdett utat törni a nemesi körökbe, mint ahogy küzdött a helyéért és megélhetést nyújtott a kisembereknek, akár Spanyolországban, Németországban, Száazországban, Oroszországban vagy másutt.