Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Olaszország után elsősorban Flandria volt az, ahol a csip­ke megtalálta igazi hazáját s ahol azután veszedelmes ellenfelé­vé vált az olasz csipke bölcsőjének. Malines, Brüsszel és Ant­verpen vitték művészi változatosságra. Francaaország is beleke­rült a versengő csipkekörbe a Napkirály miniszterének,Colbertnek érdeméből, aki a caipkekészitő ipar jelentőségének gyors felis­merésével eltökélte, hogy e gazdag kezdeményezést átviszi hazá­jába. Megnyitotta az utat a brabanti, olaszországi ügyes munkás­nők áradata előtt és lerakta az alapjait a későbbi kitűnő csip­kekészitő központoknak Alenconban, Chantilly-ben, Valenciennes­ben. A Caipkekészitő művészet felé kinyújtják kezüket Spanyol Izabella, Medici Katalin királynők Franciaországban, Aragóniái Katalin és Stuart Mária Angliában és belépnek a csipkekészitőnők körébe. Ezek az előkelő asszonyok e munkába beavatják az alacso­nyabb rendekhez tartozó nőket. Igy Szászországban üttman Borbála a szegény bányászasszonyokat tanította meg a vert munkára. A mi közismert vambereci központunkban Magdalena ^ramb belga születé­sű asszony volt az, aki asszonyainkat hazájának művészetére meg­tanította és igy megélhetést adott a szegény hegyvidéki polgá­roknak. A főnemesség udvari ruházata, a papi miseingek és a prelá­tusok karingei megkövetelték a csipke használatát. IV. Henrik és XIII. Lajos alatt a csipkék hangulata szinte káros túlzásba csa­pott át. Nem csoda tehát, hogy a szigorú és puritán XIII. Lajos 1629-ben ediktumot adott ki a ruházkodásban tapasztalt szerte­lenség ellen. Ausztriai Anna is kénytelen volt a régensi ,idő­szakban uj ediktummal fékezni a fényűzési túlzásokat. E tilal­makra válasz a Rambouillet palota asszonyainak lázadása volt a "La révolte des passements" /A paszományok lázadáss/ c. hires szatira éles tüszurésaival. A touloni parlament rendeletet ho­zott a csipke ellen, amely szerint csak fehér cérnacsipkét sza­bad viselni. A tilalmak azonban károsan hatottak a caipkekészitő iparra és majdnem tönkre juttatták du Puy városát. Csupán az auvergnei Régis Szt. Ferenc érte el 1640-ben az ediktum vissza­vonását . A csipkével kapcsolatos fényűzésről elképzelést az efajta, többnyire munkaigényes termékekért fizetett hatalmas összegek nyújtanak. Saint Simon - Mme de Pu? si eux genfi csipkéjét 200.000 écus értékben /tallér-ötfrankos/, Mme de la Férte ágygarniturá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom