Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Kouril: A SZCENOGRÁFIA A 3. ÖTÉVES TERVBEN 6/1961 /A Bratlalavában I960, május 23.-án tartott "XI. Uj technika napja" fő referátumának kibővített tervezete./ I. Bevezetés A harmadik ötéves gazdasági, társadalmi ós kulturális terv /1961-65/ körvonalai adva vannak. A kultúra decentralizációja és az uj megyék feladatai. Támaszkodás a hagyományokra és a szinházi fejlődés /művészeti üzem/ összehangolása a megyék szükségleteivel. A színházak feladata a megyék kulturális-nevelő tevékenységében és az állampolgárok nevelésében. A színházművészet és technika - a szinházi művészeti üzem ós a színházépület,

valamint berendezése. Az előbbinek változtathatósága és az utóbbinak stabilizált műszaki fejlesztése. Ellentmondások és uj elemek keresése /uj mozgatható kifejezőeszközök; változtatható szinházi térség/. A szcenográfia beavatkozik a szinházi művészeti üzembe /uj anyagok, uj technológiák és uj színpadtechnika - a szinpadi kiállítás realizálásának eszközei, valamint a szinházi épületek és termek hálózatának építésébe. Mindez a szinpadi kiállításon végzett haladó képzőművészeti munka jegyében /a szcenográfia fejlesztésének vezérmotivuma/! A szcenográfia, mint komplex képzőművészeti, technikai, technológiai és építészeti fegyelem. A szcenográfia megszilárdításával elősegíteni a szinház egészének, a kollektiv művészetnek megszilárdítását: megerősíteni a művészi munkán, az előadáson a munka hierarchiáját, a dráma és a színész elsőrendű szerepének tudatával.