Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

E résznek fő célja a tökéletes szinpadi világitástechnika, a szinházi festészet tökéletesített technológiája éa a plasztikus szinpadi detail kivitelezésének technológiája, mindezzel fokozni a szinpadi kiállítás realizálása színvonalának iparművészeti szinvonalat. A világítástechnika számára gyártani és az ötéves terv végéig bevezetni, a 200, 500 és 1000 W-os alacsonyvoltu világitótesteket és a színpadok döntő többségénél bevezetni a transzduktorokat. Ezzel egyidejűen kidolgozni és a gyakorlatban bevezetni a szinpadi világítás tankönyvét /ipariskola szinvonalán mozgó tankönyvet/: ezáltal tudományos alapon egyesiteni a technikai és alkotói módszereket és fokozni a szinházi világositó munkának mesterségbeli szinvonalat. Ezzel hozzájárulni a szinházi munka művészi mesterfokának eléréséhez szükséges szinpadi világítás minőségi javításához. Tökéletesíteni a szinházi festészet technológiáját, főként a latex-szinek alapján, elterjeszteni a helyes festéstechnikát és igy hatékonyan harcolni a szinpadi por ellen /lemosható festés, le nem dörzsölődő felülettel/. A Szcenográfiai Laboratórium segitségével gyakorlatilag megoldani a hangkulissza problémáit és a szinházban elvégezni az első kísérleteket a sztereofonikus hangerősitő módszerrel; a kísérleteket átvinni a művészi gyakorlatba. A szinházi szállításban /transzport/ és a színpadon /palettizácló, belső szállítás/ gépesiteni a munkákat. Megoldani a szinpadi gépi-mechanikai berendezések és szerkezetek gyártását amelyekre az Oktatás- és Művelődésügyi Minisztérium pályázatot hirdetett. Befejezni a kísérletezést és bevezetni a gyártást a tájszinliázak szállításaihoz szükséges különleges kocsik tekintetében.