Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)
is állit anak ilyeneket, s bár kifejlesztés alatt van a félvezetős berendezés. Hazánkban még egyébként is különleges helyzet van. Hetven állandó színházunk van /ha hozzászámítjuk az állandó bábszínházakat is/ és 7000 öntevékeny színjátszó együttesünk, különböző nagyságú színháztermekkel és különböző színvonalú technikai felszereléssel. Az öntevékeny színjátszás terén nagy hagyományokkal rendelkező ország vagyunk s a Párt és a Kormány irányelvei alapján várható, hogy a színházművészetnek ez a köre ilyen arányban megnövekszik; a harmadik ötéves tervben a népi színjátszó csoportok száma kb. 11.000-re emelkedik, mig az állandó társulattal rendelkező színházépületek száma hattal nő /összesen tehát 76 lesz/ tehát minden színház kb. 145 népi színháznak ad példát. Az uj épületnél többet kell gondolnunk azonban a benne folyó üzemre; a tapasztalatok arra tanitanak, hogy igy általában nagyon kevesen tesznek és a következményekről alkotott fogalmak nélkül támasztják a követelményeket. Bizonyára nem akarjuk, hogy a jövőben aránytalanul megnőj jön a technikai dolgozók létszáma a színházakban; nem fogjuk tehát ezt a szükségletet a berendezéssel előidézni. A thyratron-reaktor berendezés kb. 20, valóban oagyt táj tevékenység nélküli színházépületben felelne meg. Hazánk településének jellege azonban arra figyelmeztet, hogy a jövőben fokozódik a tájtevékenység, főként azokban a központi helységekben, ahová a nézőket összegyűjtik; a probléma pedig itt kezdődik. Az azonos technikai feltételek maximumára kell gondolnunk, ki kell zárnunk a berendezések, főként a világositó berendezések átszállítását és nem szabad megengedni a kiszolgáló szakemberek létszámának emelését. Ha tehát eleget akarunk tenni az összes elénk tűzött szempontoknak, akkor - ugy hiszem - a transzduktorok mellett döntünk, összesítjük szükségletünket és a megfelelő ipari üzemmel kifejlesztettjük a legjobb szinvonalu gyártmányokat; ennek feltételei megvannak és a prágai Laterna Magica-ban levő berendezés bizonyltja, hogy nem kell mindent külföldről behoznunk. Engedjenek meg azonban egy tervezéssel kapcsolatos észrevételt; helyes lenne, ha az uj épületek és felújítások beruházói azonnal tárgyalnának az illetékes üzemmel, még ha szükségletük az ötéves terv utolsó éveire vonatkozik is. Nem lehet ugyanis
