Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

tatlanabb eretnekektói - minden népet. A barokk kor a reformáció kirobbanásával és XIV. Lajos halálával végződött, Európa egyes részeiben tovább fennmaradt. Azonban ebben az egész időszakban a keresztény világot olyan problémák kötötték le, amelyek közvetlenül vagy közvetve tisztán vallásos jellegűek voltak. A reneszánsz nyugodt, kiegyensúlyozott formáiból a gazdagabb és plasztikusabb barokk formákba való átmenet lassú. A diszités pompásabb és dekoratívabb; jelentőségében a szerkezeti résszel szemben gazdagodik; a lehető legnagyobb plasztikusságra való törekvés vezeti. A vas metszetében szögletes, de különféleképpen kiformált. Az ornamentum görbéje ellenirányban élesen megtört; a mintába párkányszerűen kialakított elemek vannak beillesztve. Jellegzetes itt az apró golyó- vagy ellipszisalaku elemeknek két, egymáshoz nem simuló mintarészek közé való beillesztése. A majdnem mindenütt használt akantuszlevól gazdagabb és plasztikusan kidolgozott; puhán kialakitott volutája magas profilban emelkedik ki a díszítés felületéből. A XVIII. század másik felében ellipszis alakba összenyomott. A diszités mozgathatónak és plasztikusnak hat; megőrzi azonban a teljes szimetriát. A barokk pompakedvelés értelmében a vasmunkák bronz- és sárgaréz levelekkel diszitették. A fémek e cserélődéséből fejlődik ki a részleges aranyozás, amely egészen addig fokozódik, mig végül egész rácsokat és ajtóvasalásokat aranyoztak be. A barokk ajtópánt közvetlen folytatása a reneszánsz keresztpántnak. A két egymás felé orientálódó S zárt alakja enyhén hajló hullámvonalban oldódik fel; eltűnnek az indák, amelyek a reneszánsz pántot szilárd mértani alakba zárták; a körvonal szabad. Az egész pántnak szimetrikusan szétágazó, elnyúlt akantuszlevél alakja van, amelynek belső rajzát plasztikus kikalapálással készítették. A két levél közötti összeköttetést apró, berakott ellipszis elemekkel ellátott palmetta-motivum biztosítja, amelyek a kovácsolt barokk munkákra jellemzőek. A levél végei enyhe volutába haj lók,amely a díszítés egész síkjából plasztikusan emelkedik ki. Az egész hullámos, tagolt. A barokk pántok cinkezettek, később a XVIII. század második felében sárgarézből készültek. A kései reneszánszban találjuk a zárószerkezet első nyomait, amelyeknek kinyitásához zárral egybekötött kilincsre vol'