Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

szükség. Madárfej motlYumu alakjuk közvetlen folytatása az emelőkaros vaskllincseknek. Csupán a XVIII. század kezdetével, a francia zár bevezetésével használják általánosan ez emelő szerkezetet. A zárakhoz hozzá vannak csatolva a kilincsek, amelyek a rögzítő helyére léptek. A kilincs alakja a volutában végződő egykocsányu rögzítőből fejlődött ki. Amig a rögzítőnek ez a típusa az ajtőn függőleges tengelyben van, a kilincs hosszanti tengelye vízszintes - keresztben a zárral* A barokk kilincs mindig ferde, le- vagy felfelé menő. A kilincsnek élesen megtört S alakja van; nyilasa tömör volutába van csavarva, amelyből a legkülönfélébb alakú ellenirányban hajlított levél ágazik kl. A fődiszt a fogantyú képezi,amely plasztikusan osavart az ajtótól a szabad volutába vagy félvolutába, amelynek közepe rendszerint nagy gyöngymotivummal diszitett, ami kicsinyített méretben átment a rokokó kilincseibe. Értékesebb esetekben a kilincs alakját sárkány- vagy halfigura motívum képezi, amelyet a kalapácsos kopogtatókból vettek át. Ezek a kilincsek bronzból vagy sárgarézből voltak. A zárszekrények fedőlapjait vaslemez helyett sárgaréz lemezből készítették. A XVTII. század rögzítői, ha ugyan értékesebbek, mint az előző Időkben, igen gazdagon kivitelezettek. Az alátét mélyen bevágott levéllel diszitett; a fogantyú sisakos lovag mellszobrának alakjában kidolgozott. A felső és alsó rész is szerteágazó levé lmot ivumokkal támaszkodik az ajtóra; a csap plasztikusan kidolgozott rozettában van elhelyezve.A gótikában és a reneszánszban használt rögzítőgombokat a barokk korszakban művészi tökélyre fejlesztették. Kedvelt motívum az elülről emberi arccá vagy öt-, hat- sőt hé te suc su gyönyörű rozettás alátétü naparccá kalapált üres golyó. A barokk kopogtatók nagyobbrészt bronzból valók. Az ornamentális kitöltést álarcok, kutyák, sasok és baldachin alatti oroszlánok képezik, amelyek a felületből plasztikusan kiemelkedő levéldlsszel vannak összekapcsolva. Külön említést érdemelnek a TJV. Lajos stilusu francia kopogtatók. Alátétjüket a palmettalevél alaprajzi lap képezi, amely a rácsszerü díszítésben gazdagon átmetszett. Magának a kopogtatónak rövid, szélesen kidomborodó, levéldiszes vagy egymástól elforduló állati félalak-motivum szivformába futó lira, alakja van. Orleans! Fülöp régensségo ide-