Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)
Máskor a lira szárnyai eltűnnek és csak a központi alak marad. Igy jön létre az egyszárnyú figurális kopogtató uj típusa, az emberi félalakok, tengeri szirének, faunok, kentaurok, stb. motívumaival. A cimertani jelentőségű emblémás kopogtató kedvelt diszités volt az előkelő családok palotáinak ajtóin. A XVI. és XVII. század olasz kopogtatói vastag rétegben gyantás lakkal bevontak voltak; másutt sötétzöld festék könnyű mázával polychromozottak; néha megtaláljuk a firniszes transzparens máz maradványait, amely a bronznak természetellenes ragyogást kölcsönöz. Az olasz kopogtatók Európa többi részét csak stilusbelileg befolyásolták, de semmi esetre sem a motivum és az alak szempontjából. Franciaországban a XVI. század kopogtatójának allegorikus álarc alakja van. A kalapácsos kopogtatónak mindig őaszörnyeteg vagy szárnyas sárkány alakja van. A XIII. Lajos stilusu kopogtatónak már szivalakban elnyújtott liraszerü, jellegzetesen francia alakjuk van, amelyeknek közepén emberi fejjel diszitett alsó részéből levé lmotivum nő ki. A vas kopogtatókat a bronz kopogtatók motivumai befolyásolják. A sárkányokon, griffonokon és más mesebeli állatokon kivül találunk a korabeli életből /főként a zsoldosokéból/ vett figurális motívumokat is, amelyeket levél- és kokárda alátéttel realisztikusan dolgoztak át. Egészében véve elmondható, hogy a diszités fontossága az alátétről, amelyre a középkor képzőművészi törekvése összpontosul, átvivődik a kopogtató fogantyújára. A XVT. és XVII. század kopogtatóinak háromféle tipusa van; karikás, kalapácsos éa lirás. Valamennyinél a mozgatható rész a kiálló fémgombhoz ütődik. A lirás és kalapácsos kopogtatókon az ajtóra rögzitett rész teljesen alárendelt, mig a karikás kopogtatóknál éppen ez a rész volt a legfontosabb. A XVTI. század végével a kovácsolt munkákban uj stilus jelentkezett. A tömegek előtti tekintélyszerzés vágya megmutatkozott az uj stílusban is, amelynek uralnia kellett ezt a világot, amely a reneszánszból nőtt ki és vele szorosan összeforrt; a barokkot. A viszonylag egyszerű reneszánsz stílust szilárdan kézbevették és száz különböző alakba kuszálták össze,hogy végső eredményeivel megnyerjen - eltekintve a legkonokabb és 1 egja vitha-
