Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

 XVTI. században a téglalap oválissá válik, amelyből a körvonalak kivágásával levél- és virágalakok képződnek. S tolózárak alátétje egyetlen, vert vasból álló lap, két facsavarral, amelyek a tolózár törzsét szőritják,sima vagy rozettaalaku gombbal. Ez a tolózár tipus változatlanul fennmaradt egészen a XIX« századig a díszes detailokkal, amelyek megfeleltek a különböző stiluskorok divatjának. A XVT. és XVTI. század rögzitővasai kerekdedek, volutéval díszítettek, egy- vagy kétkocsányuak. Uj a vízszintes rögzitővae alakja; ez tulajdonképpen üres kör gyűrűvel, amely stilizált levél vagy rozetta alátétre van erősítve.Ezenkívül a reneszánsz idején sima vagy rozetta alakú ajtógombokat használtak. A középeurópai kopogtatók a XVI« században az oroszlánfej formához alkalmazkodnak. A középkor bizar motívumai eltűnnek, a sörény gazdagon, természetesen hullámositott, az egész motívum az esztétikus realizmus jegyében kidolgozott. A XVII. század oroszlánfejéből kifejlődik a groteszk álarc a karikával,amelynek a démonokat és a gonosz szándékkal közeledő személyeket kellett ártalmatlanná tennie. A karika a XVTI. özázadban delfinfejjel vagy akantusszal diszitett. A karika-alátét eltűnik, a sörényvagy hajhullámok szegekkel közvetlenül a fára vannak ráerősítve. Az itáliai bronz kopogtatók külön csoportot képeznek. A középkori formát - állatfej karikával -, amely Németországban túlélte a reneszánsz és a barokk kort is és belenyúlik egész a rokokóba, Itáliában hamar elhagyták. Az olasz reneszánsz a fejdiszitést a köralaku alátétről átviszi a kopogtató karikára, amelyre növényi, állati és figurális motívumokat illeszt. A köralaku alátét vészit jelentőségéből, egészen kicsi, feltűnés nélküli álarccá vagy rozettává korcsosul. A karika régi formája is csak ritkán marad meg. Helyére a líra alakja lép, amely súlyát a kopogtató alsó részére Összpontosítja és megkönnyíti az odaütéat. Egyben alkalmasabb a gazdag diszitési telítésre. A lira mindkét szárnyát emberi vagy állati meggörbített alakok képezik. Néha a lira tengelyének is emberi alak formája van. Nem ritka jelenség, hogy a kopogtató egész bibliai vagy mitológiai jelenetet /Vénusz születése, az angyalok bukása/ ábrázol. A lira szárnyait alkotó alakok a természet erőit megszemélyesítő félállati lények; a lira tengelyét a cselekmény központi alakja képezi.