Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

A korábbi korok hagyományai az iparművész etben jobban fennmaradnak, mint a képzőművészetben. Az uj stilus, amely leg­először keltette fel az építőművészet iránti széle3 érdeklődóst, a kovácsiparban egy nemzedékkel később jelentkezett. A gótikából az átmenet fokozatos volt, röneszánsz kovácsolt munkákat csupán a XV. és XVT. század fordulóján találunk. A röneszánsz Olaszor­szágban kezdődik, mert Olaszország volt az első, amelyet elért az anyagi fellendülés és a különféle kereskedelmi utak utján igy jut el Európa többi részébe. Mindjárt kezdettől fogva feltűnő különbség vaa az olasz és közép-, valamint a nyugateurópai röne­szánsz kovácsolt munkák között. Olaszországban, ahol a gótika sohasem vert gyökeret, megmaradtak a bizánci és a kései antik elemek; később a kovácsolt munkákat a plasztika sugallta. Közép­európában a gótikua maradványokat megőrizték a XVT. század egész folyamán. A röneszánsz kovácsolt munkákat a nyugodt szimetria és a kiegyensúlyozott diszités jellemzi. A gerendák metszete kerek­ded, csak Olaszországban alkalmazzák a sik és négyélü metszetet. A voluta egyenletesen összecsavart, a felület profiljában marad, a gótikussal összehasonlítva jelentősen kifejlődött. Levél-, vi­rág-, néha groteszk figurális diszben végződik. Az egyes formák egyeeitéséhez a forrasztáson kívül használják a golyós szege­csekkel való szegecselést,a kötések áthelyezését és az áthúzást. A röneszánsz levél sima, rendszerint a rud végéből kivert és ki­vágott, simafelületü, főként körvonalaival ható. A belseje ke­véssé diszitett. Az uj diszitési technikák a vésés, marás, poli­chrómozás, aranyozás és a vas inkrusztálása más nemes fémekkel /bronz, sárgaréz/. A röneszánsz kovács már ruddá és lappá mun­kált anyagot kapott, úgyhogy elmaradt a legdurvább ipari munka. A világi középületekre és magánházakra alkalmazott kovácsolt munka-applikáció nem maradt hatástalan a motivum megválasztásá­ra. A gótikus ajtó sima és zavartalan felületet képezett. A röneszánsz ajtó kimunkálása már iparszerü; a mai ajtóhoz hason­lóan az ajtó metszettel vagy berakással diszitett keretből és bélésből állott, amelyek külön-külön is művészi alkotást képvi­seltek. Az ilyen ajtón érthetően nem volt hely szélesen szerte­ágazó pántok számára. A pántok ezért felületileg az ajtókeret szélességére kor­látozódtak, amely ugyan hosszú, de keskeny volt. Igy kialakult a

Next

/
Oldalképek
Tartalom