Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

akkor, na olyan darabokat játszanak, amelyek intim hatást akarnak elérni. Az ülőhelyek megoldása biztositja a kényelmes és jó látási körülményeket, mivel a könnyű látás fokozza a közönség felfogóképességét. Szinte természetes, hogy az akusztikai körülményeknek,a fűtésnek és a klimatizálásnak egyaránt kifogástalannak kell lennie, hiszen ki tudna lelkesedni akkor, ha kényelmetlenül érzi magát. A fentiekben felsoroltunk néhány olyan tulajdonságot, amelyet a korszerű színházaktól megkövetelhetünk. Nagyon jól tudjuk, hogy a tulajdonságok nem mindenütt minősithetők teljesitettnek, zavarják az illúziókeltés lehetőségét, de amint már emiitettük, a szokás sok mindent elfeledtet és igy szinházi közönségünk örvendetes módon még ma is elég illuzióképes arra, hogy világos nézőtéren befolyásoltassa magát az "Elektra" révén, vagy városházi tanácsteremben lelkesedjen a "Cosi fan tutte"-ért. Individuálisan igen nehéz megállapítani,hol vannak a határok, egyet azonban bízvást kijelenthetünk: vannak olyan nézőterek, amelyeket a közönség szívesen látogat és vannak olyanok, amelyeket nem szeret. E megállapításban csupán az a szomorú, hogy az egyszer megépített nézőterek többé már nem változtathatók meg, amit minden szinházi épitésznek több, vagy kevesebb örömmel, de mindenképpen tudomásul kell venni. A díszlettervezőnek, akinek feladata a szinház másik, fontosabb részének kialakítása, már jóval könnyebb a dolga, hiszen sokkal szabadabban alkothat, mint az építész és színpadát tetszés szerint alakithatja ki, de persze csak akkor, ha elegendő tér, vagyis szinpadi tér áll rendelkezésére. Ebben az esetben nem csupán a játékszin felületére, vagyis a szinpad terének a közönség által látott részére gondolunk, hanem a szinpadrészleg egész olyan területére, amely valamilyen előadás lebonyolítására rendelkezésre áll. Igen okosan kell beosztani az egyes jeleneteket, a szüneteket és a munkamüveleteket az egész játékidő alapulvételével megalkotott bontásban kell lefektetni. Hiszen nem csupán e g y e t 1 e n jelenetet mutatnak be, hanem mindenkor figyelembe kell venni a színváltozások alkalmával elkerülhetetlen úgynevezett átépítési munkákat is. Ha viszont az átdiszletezés tul hoszszu időt vesz igénybe, akkor ez jelentős mértékben zavarja a nézőket. Ha az átdiszletezés hosszura nyúlik, a ncző könnyen elve-