Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)
a/ időbelileg lerövidíteni az átépítést, tehát meggyorsítani a díszletek változtatását; b/ meghosszabbítani az átépítés, vagyis az előkészítés idejét a szinpadi épitésnél, hogy ne kelljen egyszerűsíteni; c/ megkönnyíteni a műszaki munkát, kiküszöböl ni a fáradságot, tehát könnyebb munkával szintén időt megtakaritani, esetleg a •munkát a gépekre hárítani* Â XIX.és XX.század műszaki forradalma a közlekedés, a szállítóberendezések, elektromotorok stb. fejlődésében, megadta a színháznak is azokat az eszközöket, amelyekkel el lehet érni valamennyi kinetikai és gépesitési funkciót. À rendszerválasztás és elemek kombinációja problémájának másik oldala megmutatja a szinpadi munka vonalát. Mert hiszen nem lehet sikeresen megoldani a szinpadot és a színházépület szinpadi része többi térségeinek elhelyezését, ha nem biztosítjuk a szinpadi kiállítás építésének munkavonalát. Az erről szóló értekezésnél néhány alapelvből kell kiindulnunk: 1. A díszletraktárnak az épület belsejében M elrejtve" kell lennie, hogy a szállítókocsival kapcsolatos le- és felrakási müveletet az arrajárók ne lássák. A szinházat a város reprezentatív térségei közepén épitik, parkokban stb. és a délelőtti szállítási üzemnek nem szabad a környéket megbontania esztétikailag. 2. A díszletraktár a kézi díszletraktárra és háttérraktárra támaszkodik. 3. Ha a kéziraktár nincs a színpaddal azonos szinten, ugy diszletszállitó felvonót állítanak be a kéziraktárba; ehhez csatlakoznak a szinpad szintjén az elraktározó helyiségek és a magasabb emeleteken lévő próbatermek. 4. Az elraktározó helyiségek az oldalsó vagy a hátsó színpadhoz csatlakoznak; a háttérraktárnak a szinpad szintjén a zsinórpadhoz kell csatlakoznia. Érvényes tehát a túloldali séma:
