Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

illuzionista színpadoknak. Ssért is nem szívesen festünk és vetítünk. A jövőben persze ki akarjuk használni a vetítést, de határozottan nem "intelligensebben festett" díszletként. És nem a szinész kárára! A színészet számomra as előadás egészében a bensőhöz közelebbinek látszik, mint a festészet. Ha ez ideig főként az alakkal foglalkoztunk is, a jövőben a szint is a térségbe kívánjuk juttatni. Persze, nem vetítéssel vagy festéssel. Most dramaturgiai alkalom is kínálkozik erre Slowacky "Baladyna"-jában. Itt teljesen ki akariuk akná.zni a szinre támaszkodó emóciók és asszociációk gazdagságát. KOUHIL

: Ilyen 1 törekvések mellett és a fejlődés e fokán a "Baladyna" bizonyára holy

es választás. Igazán kíváncsi vagyok,hogyan sikerül itt megoldaniok a térség és a szin egymás mellé rendeltségét. S azután van itt két lehetőség: a festett szin és az anyag színessége. A modern szinház utja általában az anyag útja vol :. VYCHODIL

: Az "Intelligensek"-től kezdve természetes és céltudatos törekvés mutatkozott az egyszerűsítésre és a szaöaddátételre. Egészen az "eszmei horizont

''-ig egyszerűsítő ttunk. Ez azt jelenti, ho^ a legegyszerűbb funkciósaerüségböl indultunk ki, i háttér felfedésének szükségességéből. 3 emellett hangsúlyoztuk û drámai funkciószerüséget: a hátteret az előadás eszmei kicsengését szolgáló eszközök minimumával fedtük fel. A szinész számára persze az ilyen színpad a legnehezebb. KOUrJL

: Néha rossz szándékú egyszerűsítés is történt, ami tulajdonképpen ártott a színésznek... VYCHODIL

: Ellenkezőleg, mi a szcenikai megoldással az utóbbi időben a színésznek több játéklehetőséget akarunk adni. Ezért hangsúlyozottabban kezdjük tagolni az alaprajzot. Főként a "Pillantás a hídról" c. darabban, a múlttal ellentétben, megpróbálkoztunk ezzel a tagolással. RAK0V3KY

: Azelőtt valóban nem szívesen tagoltuk a térséget. A kifejezőeszközökkel való gazdálkodásban itt is következetesek voltunk. KOïïRIL

: A szinész számára valóban kell "alaprajzot készíteni". Még a legnagyobb szinész sem tud létezni fokozatok, lépcsők, korlátok nélkül - ha hatásosan kell dolgoznia. A sima, tagolatlan padló végül is a darab racitáló stílusához vezet. De például egy ülőalkalmatosság már tagolja a térséget.