Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

cseppekben és az anyag fonákoldalára csak kismértékben és nagyon egyenlőtlenül jut. II. Elméleti megfontolások és következtetések A megállapított és fentebb körülirt tények alapján feltételezhetők az alábbiak: A foltosságot és a csikosságot a festékanyagnak a szőttanyagban /pontosabban kifejezve: a fonalakban/ való egyenlőtlen szétterjedése, a fonalakba és az egyik oldalon a fonalak közé való egyenlőtlen behatolása, a másik oldalon a fonalak felületén való egyenlőtlen letapadása okozza. Figyelemmel az átfröcskölést végző dolgozók többéves tapasztalataira, nem tételezhető fel, hogy a szőttanyagot egyenlőtlenül fröcskölnék át és hogy a foltosságot magával az átfröcsköléssel okoznák. Ugyanakkor maga a festékanyag és a fröcskölőoldat nem okozhat csikosságot és foltosságot olyan mértékben, amilyenben megállapították, bár meg kell hagyni, hogy az egyes festékanyagok érzékenyebbek a csíkosságra, amit az anyag okoz. A mi esetünkben azonban csak szabálytalan foltokról és csikókról van szó és igy ezt a lehetőséget minden valószínűség szerint kizárhatjuk. Ezért az okot kizárólag magéban az átfröcskölt anyagban kell keresnünk. Majdnem bizonyosan feltételezhető, hogy a szinházi célokra történő megrendelésekben nem tüntetik fel a megrendelők a kikészítés mikéntjére vonatkozó pontosabb követelményeiket ,amelyekkel pedig az anyagnak rendelkeznie kell. Esetünkben valószinüen fehér, gyapjutartalmu szőttanyagot rendelnek, valószínűen olyan záradékkal, hogy műszaki célokat fog szolgálni. Az előállító textilüzemekben azonban teljesen eltérő módon készítik ki a fehér árukat, a szerint, hogy kereskedelmi eladásra avagy további megmunkálásra /pl. festésre vagy nyomtatásra/ kerülnek-e. A festés és nyomtatás céljára az árut mentesíteni kell minden természetes szennyeződéstől és minden olyan vegyülettől, amely a fonásához és szövéséhez volt szükséges. Másként lehetetlen, az egyenletes átfestés és átszinezés. Az emiitett