Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

gazdálkodni, mert pontos nyilvántartásuk lesz a színházak befogadóképességéről ás felszereléséről, valamint a nézők összetételéről. Szilárd bérleti rendszereket építhetnek kl, amely megadja számokra a pénzügyi biztonságot. A színházak színészei és egyéb alkalmazottai meg lesznek kímélve azoktól a felesleges erőfeszítésektől, amelyek éppen a szinházi épületek éa színpadok rossz felszereléséből származnak. Elmaradnak a káros művészi és műszaki rögtönzések. Elmarad az egészség gyakori veszélyeztetése. Heg lehet takarítani a szinpadi anyagok éa világítóeszközök állandó szállításának költségeit, ha az ilyen körzeti színházakat a leglényegesebb művészi-műszaki munkaeszközökkel felszerelik. A szinház elérkezik ahhoz az ideális állapothoz, amelyben a dolgozók,

s elsősorban a vidéki dolgozók életének részévé válik. A problémát ma még a szervezet jelenti. Szükség ven arra, hogy a hivatalok és vállalatok, amelyeknek hatáskörébe tartozik a problémák megoldása, megértést mutassanak, főként az autóbuszvállalatok közlekedési tarifáinak megállapítása és vonalainak kiépítése tekintetében.