Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

Dr. Frantisek Vlasák: A nézők összegyűjtése 2/2/1960 Az előadás vagy a darab a mi értelmezésünk szerint akkor is hatékony lehet és a szinház jól megfelelhet rendeltetésének akkor is, ha egyes részlegek a szinházi szabálytól eltérnek. A Párt szem előtt tartja a művészeti ágban a munka különlegességeit. Már a n. kongresszus előtt, 1958.június 10-én, a CsKP Központi Vezetősége tárgyalt a gazdasági hatékonyságról és szabályokat állapított meg. A "nemzeti tanácsok által irányított területek gazdasági hatékonyságáról" szóló határozat a legmagasabb minőséget követeli meg a lakosság részére történő szolgáltatások tekintetében, a legnagyobbfoku gazdaságosság megőrzése mellett. A határozatban emiitett szolgáltatások az oktatás és művelődésügy területét éppúgy érintik, mint más a határozatban kifejezetten felsorolt szakágakat. A Párt a kulturális, oktatási, egészségügyi stb. szolgáltatásoktól nem követeli meg, hogy túlzott hangsúlyt helyezzenek munkájukban a gazdasági szempontokra.A szolgáltatások minősége alapvető követelmény és az értekezés szempontjából túlsúlyban lévő. A gazdaságosság elve pedig éppúgy állampolgári kötelesség, mint ahogy kötelesség a munkába bevezetni a technikai fejlesztés intézményét a gyártás,a metodika és a szervezés minden területén, hogy a szolgáltatások minősége emelkedjék a legalább relative csökkenő költségek mellett. Kahuda, oktatás- és művelődésügyi miniszter a művelődésügyi dolgozókhoz intézett 1958.évi májusi beszédében arról szólt, hogy a kulturális munkában a gazdasági szempontokat alá kell rendelni a politikai céloknak, és nem forditva. A legmagasabbfoku gazdaságosság elve azonban természetes és igen fontos szempont marad.Létezik a rentabilitás is - de a közvetett, a sajátos feladatokból/ következik.