MAGYAR SZÍNPAD 1907. május (10. évfolyam 119-149. sz.)

1907-05-19 / 137. szám

1907. május 1

8. 3 II. A vig özvegy és a konflis ló. A vig özvegy nemcsak lázba hozta Budapestet, hanem valóságos járványt idézett elö. Ez a járvány aböan nyilatkozik meg, hogy az emberek valósággal rabjai a Léhát Ferencz muzsikáinak, s nincs senki, a ki napjában legalább tízszer ne dalolna egy-egy részletet az operettből. Az ember szinte egyetlen lépést sem tehet, hogy egyszerre valahol fel ne csendülne valamelyik száma A vig özvegy-nek. A járvány most, a kétszázadik előadás küszöbén, immár elérte a tetőpontját és mint az itt következő eset mutatja, átragadt immár — az állatvilágra is. A Magyar Szinház szomszédságában, a Wesselényi- és Vörösmarty-utcza sarkán van egy konflis-állomás. Valamelyik minapi előadás után, a vig özvegy No. VII., azaz M. Szoyet Ilonka beült az egyik konflisba és hazahajtatott. (Bocsánat az indiszkréczióért, de egy primadonnának csak dicséretére válik, ha konflison jár.) Nos hát Szoyer Ilonka helyet foglalt benne, a kocsis felpattant a bakra, megrázta a gyeplőjét és indulásra nógatta a lovat. Hiába. A gebe, a ki szenvedni látszott a hőség miatt és unottan horgasztotla le nagy fejét, nem mozdult. A kocsis ostorhoz nyúlt, végig suhintott vele az állaton, de hiába. A művésznő már bosszankodva kiakart szállni a járműből, de a kocsis hátraszólt: — Csak egy kis türelmet kérek. Mindjárt megindulunk I És Szoyer Ilonka legnagyobb csudálkozására, egész hangosan énekelni kezdte A vig özvegy egyik dalát. A ló egyszerre felütötte a fejét, hegyezte a fülét, de még mindig helyben maradt. Bevárta a mig a strófa véget ér; s a mikor a kocsis elénekelte a refrent, a „bamba, bamba, gyászvitéz"-t is, a derék konflisló egyszerre megrázta sörényét és egy paripához méltó fürgeséggel iramodott útnak, ugy, hogy patái alatt csak ugy szikrázott a gránitkövezet. A konflis-kocsis pedig, a mikor czélhoz értek, büszkén fordult Szoyer Ilonkához: — No, mit tetszik szólni a lovamhoz? —YSzinháii Budapest, mijuB 19 I. Kornai Berta. — Beszélgetés a Vígszínház uj művésznőjével. Az előcsarnokban künn van már a tábla, hogy A kis tiafikoslány előadására minden jegy elkelt. Gyülekezik a közönség a nézőtéren; a színpadon a., premier-esték sürgés-forgása. Mielőtt megkezdenék az előadást, meglátogatom az est hősnőjét, Kornai Bertát, a ki már hat órakor az öltözőjében volt. Mert az uj toilettejeit nem próbálta ki. Hiába drámai színésznő most már, azt a szokást elhozta az operett-szinpadról, hogy a főpróbán mindent eljátszott, de a ruháit nem árulta el. A mikor bekopogtattunk az öltöző ajtaján, csaknem ijedten kiáltott fel: — Jaj, hát mégis jön valaki? Azt hittem, tilos idegeneknek erre járni I — Kivételesen megengedte a direkczió. Nem járná, hogy ilyen nagy est intervju nélkül múljék el. Erre kinyilik az ajtó és Kornai Berta kidugja a pikáns orrocskáját. Sóhajtva mondja: — Istenem, azelőtt tömegesen álltak igy az ajtó előtt, most vége .. . Látja, komolyodnak ... Tudja-e, hogy szenvedek egy kicsit ? Igen, nem restellem bevallani, hogy egy jókora porczió lámpalázam van. Pedig hát jól tudom, hogy a közönség nem tekint idegennek. Hiszen utolsó fellépésem Budapesten épen a lipótvárosi kaszinóban volt: a Micziszláv-ban játszottam és most megint a Lipótvárosban játszom. A kik pedig a Magyar Szinház-ból ismernek, azok is bizonyára ép oly jóakarattal látnak viszont ezen az előkelő színpadon, ebben az előkelő körEladok és veszek Urasági bútorokat, nyezetben, mint a milyen szívvel-lélekkel igyekszem majd kinyerni a publikum tetszését. — A szerepével meg van elégedve? — Még kérdi?. .. Tudja-e, a mikor A hét-ben megjelent a darabból néhány részlet, a Miquette és Urbain jelenete, már kaptam gratulácziókat. És higyje el, — de ez igazán nem frázis — soha életemben nagyobb ambiczióval nem készültem szerepre, mint ezuttal ... No most csak menjen a nézőtérre és aztán referáljon, nem voltam-e nagyon elbizakodott? De őszinte legyen 1 . . . A második felvonás után távoztunk a művésznőtől. Gomblyukunkban egy szál szegfű. Kiérdemeltük, mert sok szép dicséretet mondhattunk Komái Bertának; de az ujjongó tetszés is igazolta, hogy a Vígszínház uj művésznője meg is érdemelte ezt a tetszést. Figaro. II. Strauss Richárd. — Beszélgetés a „

Salome" szerzőjével. Strauss Richard Salome-ja a budapesti tavasz művészeti szenzácziója. A boroszlói operatársulat a legnagyobb diadalt aratja esténként a Királyszinház- ban a csodálatos mü előadásával és ez a siker természetesen a közönség figyelmét a zseniális szerzőre irányítja. Strauss Richárddal, a ki jelenleg Párisban vezényli Salome-ja előadásait, egy újságíró a minap beszélgetést folytatott és a nagy komponista a következő érdekes nyilatkozatokat tette: — Egész suhanczkorom és ifjúságom ideje alatt kizárólag a klaszikus zeneszerzőket tanulmányoztam. Mozart, Haydn, Beethoven, Schubert irányították első lépéseimet és serkentettek első kisérleteimben. Véleményem szerint nincs is jobb alap a zenei nevelésre. Minden, a mit később tanultam, ezen az alapon épült fel. A nagy klasszikusok a legmegbízhatóbb tanítómesterek. Valamennyit szerettem és szeretem őkit most is. Nem helyezem őket rangsorba ; nem klasszifikálom őket. Ezzel a korlátozással mondhatom, hogy Mozart volt a kedvenczem. És mindenki, a ki müveimet ismeri, látható jeleit fogja azokban felfedezni a Varázsfuvola komponistája befolyásának. De nagyon szeretem Beethovent is és ki nem fogyok a bámulatából. Tizennyolcz éves koromban ismerkedtem meg a modern zenével. Wagner és Liszt nagyon mély benyomást gyakoroltak rám ; elfogadtam őket tanitó mestereimnek és igyekeztem müveikből minden bennök lévő, megtermékenyítő tanulságokat magamévá tenni. 1883 ban mentem először Bayreuthba, hogy meghallgassam a Parsifal-1, azóta sokszor zarándokoltam oda és vezényeltem ott előadásokat. Azt hiszem, hogy Wagner tanításából annyi hasznot merítettem, a mennyit csak lehetett, ugy a lírikus dráma kompozicziójára, mint a költészet és zene benső összefüggésére nézve. Nem hanyagoltam el semmit, a mi belőle tanulság levonható volt és mégis azt hiszem, hogy nem váltam az utánzójává. A franczia zene befolyásáról és jelentőségéről a mester következőleg nyilatkozott: — A legnagyobb tisztelője vagyok Berlioznak. Ő a modern franczia klaszikus zene legnagyobb mestere. Csak a mult évben fordítottam le a hangszerelésről szóló értekezését. És a Salomenek éppen a zenekari hatását, az ismétlődő kontra basszus frázist, miközben a hóhér leszáll a cziszternába, Berlioznak köszönhetem. Általában igyekeztem a franczia zenéből mindazt elsajátítani, a mi az oly gazdag tartalmú német zenében hiányzik: a finomságot és a világosságot. A franczia zenemüvekben könnyed, finom, elragadó árnyalások vannak. A Carmen partitúrájában például valami olyan életvidám, élénk, szikrázó van, ami a német zeneszerzőknek kissé nehézkes komoly modorával ellentétben áll. Röviden összefoglalva: a modernek közül, akarattal vagy a nélkül, Liszt, Wagner és Berlioz, de különösen Liszt gyakorolta rám a legerősebb befolyást. A mester ezután a modern zenedrámáról beszélt. — A zenedrámák — mondta Strauss Richárd — nagy szimfóniák. Ugyanaz a zenei architektúra. Beethoven szimfóniái nélkül Wagner sohasem építhette volna meg az ő drámáit. Nagyon nehéz előbb elméleteket felállítani és azután ezek szerint az elméletek szerint müveket komponálni. Elméleteket a tényékbe 1 vonunk le és nem megfordítva. Müveket nem lehet elméletekből megteremteni. Nekem nincsenek princzipiumaim. Mihelyt egy eszme alkalmasnak tűnik előttem a megzenésítésre, legjobb tudásom szerint, művészetem segédeszközeivel kifejezésre juttatom. Ez a kifejezés változik a kor, az erkölcsök és a hős szerint, a kit jellemeznem kell; bensőmből fakad a saját formájával, saját kifejező módjával, hogy ugy mondjam saját életével. Mi köze van mindehez az elméleteknek? Egyedül a technikát, a mesterséget meg lehet tanulni, a többi azonban . . . A mester itt egy kézmozdulatot csinált, a mely körülbelül ezt jelentette: — A többi azonban az ember bensejéből fakadjon! Strauss még említést tett a most készülő uj müvéről, Elektrá-ról, a melynek szövegét Hoffmannsthal német poéta irta. Budapest, május 19. A kolozsvári színházban szombat este volt 1 a Helyreasszony nagysikerű premierje, melyben ' a szinház vendégét: Blaha Lujzát ünnepelte lelkesen a közönség. A nagy művésznő pünkösd vasárnapján A gyimesi vadvirág-ban lép fel. # A kassai színházban most igen nagy sikerrel vendégszerepel Újházi Ede, a kinek minden fellépésére előre elkapkodták a jegyeket. * Az aradi színházban a héten négy estén vendégszerepelt az olasz gyermekopera-társulat. * A nagyváradi színházban szombaton mutatkozott be az uj szubrettprimadonna: Tábori Frida a Gül Baba Gábor diákjában. Budapest, május 19. Caruso, a világhírű olasz tenorista, a minap Londonban lépett fel a Bohémek-ben, ezuttal először Amerikából való visszatérése után. Caruso ez alkalommal óriási sikert aratott. Savage, az ismert amerikai színházi vállalkozó, megszerezte előadásra A vig özvegy-et. Savage külön társulatot alakit, mely Amerika városaiban a jövő szezónban fogja játszani Lehár Ferencz óriási sikerű operettjét. * A berlini királyi operaház a jövő szezónban Massenet két operáját fogja bemutatni, a Hetódiás-1 és a franczia komponista legújabb operáját, a TerézA bécsi Raimund-szinház uj igazgatója: Lautenburg Zsigmond már átköltözött Berlinből az osztrák fővárosba. Lautenbuig julius 1-én veszi át Gettke igazgatótól a Raimund-szinház-at, melyet egy klasszikus előadással szeptember 14-én fog megnyitni. Reggelizés előtt félpohár Sehmidthauer-fóle keserű viz Igmándi Az elrontott gyomrot 2-3|óra;alatt t eljesen rendbehozza. ira ktsjüreg 80 fillér, n»*

r: üreg ÓO; fillér. Azonkívül Ja „Három kanál- védjegyű rendkívül erös Igmándi kescruvfiet is forgalomba hoztam , a mely viz orvosi rendeletre kanalanként használandó. Ara üvegenként 2 kotona használati utasítással. Kapható mindenütt. —= teljes berendezéseket, angol bőrbutorokat, mahagóni és rézbutorokat, perzsa- és szmirnaszőnyegeket, függönyöket, olajfestményeket, géz— és villamos-csillárokat. = NAGY ZSIGMOND SÍIÍ Budapest, Semmélweis-utcza 21. szám. Az egész házban. Telefon 17 -VI. Zongorát, pianlnőt kölcsönöz STE$]4SE$G topesi-nt 3t. Kitűnő zongoráktdűs raktára