MAGYAR SZÍNPAD 1907. február (10. évfolyam 32-59. sz.)

1907-02-10 / 41. szám

2 1907 február 10. Fedák Sári levele „a Magyar Színpadihoz. A Magyar Színpad tegnapi számában be­fejeztük közléseinket a Fedák-szavazás intimitá­sairól és ebből az alkalomból nem mulaszthatjuk el, hogy köszönetünket ne fejezzük ki olvasó­közönségünknek, a miért oly tömegesen érdek­lődött e színházi kérdés iránt. A „Fedák-ügyet" tehát lezárjuk és az ügyben az utolsó szó a — Fedák Sárié. A művésznő ugyanis arra a nyilt levélre, melyben február 3 án bejelentettük neki a sza­vazás eredményét, a következő választ küldte szerkesztőségünknek: Nagyságos Márkus József urnák, a „Magyar Színpad" szerkesztőjének. Szívesen olvastam a Magyar Színpad­ban nevemre czimzett levelét és köszönettel nyugtázom a reám vonatkozólag küldött sza­vazatokat. Kérem, hogy tolmácsolja hálás köszönetemet lapja közönségének. Hisz oly megható módon kelt a közönség az én pár­tomra, hogy művészi pályám egyik legszebb jutalma lehet az, hogy szeretetével megmaradt mellettem, bátorítva és lelkesítve. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy a szavazás ily eredményére feltétlenül számítot­tam, ámbár a közönség megszavaztatását nem helyeseltem és ellene — a mint ön levelében is említi — tiltakoztam. Helytelenítésem és tiltakozásom nem a miatt keletkezett, mintha az eredménytől féltem volna, hanem egysze­rűen azért, mert a kérdés felszínen tartásái sem a közönséggel szemben, sem magammal szemben nem véltem időszerűnek. Ugy gon­doltam, hogy a midőn az a rettenetes igazság­talanság történt velem, a mikor ellenségeim és irigyeim pár órára győzedelmeskedtek felettem, már ugyanakkor egy nap alatt le­győzte őket az igazság. Ugy gondoltam, hegy ezzel legalább egyik részről az ügy be van fejezve. Miképen nyugodhattam volna meg szó nélkül és tiltakozás nélkül ama kérdés felvetésébe, hogy bűnös vagyok-e én? Szükséges-e magyaráznom, hogy nem csak egyénileg, de általában a művészi pályán foglalatoskodó nőkkel szemben mily iszonya­tos megaláztatást jelent például az a vád, hogy egy művésznő vétkezik akkor, ha va­gyonát tisztességesen szerzi, ellenben az volna a helyes, hogy ha egyéb uton jutna hozzá? Bűnösnek mondottak továbbá azért is, mert derék uri családból származom s erre a szár­mazásomra büszke vagyok. Hát én ezzel szemben egyszerűen hitványnak tartom azt, a ki szüleit meg nem becsüli és akár jó sor­sában, akár rossz sorsában nem tiszteli. Avagy talán azért lettem volna bűnös, mert végte­len ambiczióval rajongtam a színpadért, de mindig utáltam a képmutatást, a szineskedést, a hizeigést és megvetettem mindazon mél­tatlan módokat, a melyekkel a színpadon kivül barátokat és dicsérőket lehet szerezni. Erős hitem és meggyőződésem volt mindig, hogy senki, a ki lelkiismeretével számot vet, engem bűnösnek nem tarthat, még legna­gyobb ellenségeim egyike sem. De hát hagyjuk ezt. A színpadra vissza kellett térnem, mert meggyőződtem a felől, hogy ha félre állottam volna, ez által meg­bántom azokat, a kik szeretnek és hogy ez által igazságtalan lennék a leghívebb közön­ség iránt, épp ugy, mint magam iránt. Beöthy László, a mikor visszatérésemkor szerződte­tett és első fellépésem alkalmával az ő cse­lekedetét és az én elhatározásomat a közönség előtt ismertette, nagyon érthetően megmagya­rázta az erkölcsi indokokat. Aztán pár perez múlva újra a színpadon állottam kint és érez­tem a közönség szimpátiáját. Hogy ha csupán ennek az estnek a benyomása lenne az elég­tétel az én üldöztetésemért, már elmondhat­nám, hogy megkaptam mindent, a mit elég­tétel gyanánt várhattam. A mit a Magyai Színpad közönsége nyújt, szintén idetartozik és ugy fogadom, mint egy hatalmas tapsvihart mely minden disszonáns hangot elnyom. És mivelhogy ezt a tapsvihart nem Kerestem, de sőt el akartam hárítani magam­tól, annál inkább elhiheti szerkesztő ur, hogy a köszönet, a mit érette a közönségnek és ön­nek mondok, őszinte s szívbeli köszönetet. Budapest, 1907. febr. 9. Fedák Sári. Budapesti színpadok. , BMapmt, február 10 A Magyar Királyi Opetcház érdekes és változatos műsorát olvasóink az Operaház szin­lapja alatt találják. A Nemzeti Színház szombati újdonságáról lapunk más helyén szólunk. Wilde darabja va­sárnap kerül másodszer, jövő hétfőn harmad­szor előadásra. Pénteken érdekes jubiláris elő­adás lesz: Maeterlinck Monna Vannd-ja ötvened­szer kerül előadásra. Jövő vasárnap délután a Mirette szerepel a műsoron. * A Vígszínház hetét természetesen a nagy­sikerű Déryné ifiasszony dominálja, a melynek összes eddigi előadásaira az összes jegyek el­keltek. Herczeg Ferencz kitűnő müve hétfőn, szerdán, pénteken és jövő vasárnap kerül szinre; A tolvaj, Bernstein szenzácziós színmüve ked­den, csütörtökön és szombaton kerül szinre, Góthné-Kertész Ellával a női főszerepben. * A Magyar Színház- ban A vig özvegy ma este hetvenötödször kerül szinre. Mindeddig ez előadások teljesen zsúfolt ház előtt folytak le, s a darab jegybevétele meghaladja a kétszázezer koronát. A mai estén, mint emiitettük, három­századik olyan előadása lesz a Magyar Szín­háznak, a mikor Lehár- darab kerül szinre. A most következő héten ismét minden este A vig özvegy-et játsszák, jövő vasárnap, február 17-én délután pedig A drótostót, Lehár másik nép­szerű operettje van műsoron. « A Kirdlyszinház-ban kedden ismét műsorra kerül Blaha Lujzával Pásztor Árpád nagysikerű darabja, A harang, mely aztán szerdán, pénte­ken, szombaton és vasárnap kerül előadásra. Hétfőn este Fedák Sári lép fel a János vitéz­ben, csütörtökön pedig érdekes vendégszereplés lesz Petiáss Sári lép fel A sogun női főszere­pében. A kedves amerikai operettben jövő va­sárnap délután is fellép Petiáss Sári. • A Népszínház hetének eseménye A kis szökevény reprize, a női főszerepben Kiiry Klá­rával. A kiváló művésznő a pompás angol ope­rettben csütörtöktől kezdve minden este fellép. Hétfőn a Vörös sapka, szerdán a Katinka grófnő, jövő vasárnap délután a Nebántsvirág, Kiiry Klárával a czimszerepben, kerül előadásra. A kulisszák mögül. Budapest, február 10. „Az eszményi férj". — A „Nemzeti Színház" szombati újdonsága. — Wilde Oszkár neve ma már világszerte ismert. Különös és érdekes véletlen, hogy ezt a nagystílű, előkelő izlésü, modorú angol irót az egész világ színházi közönsége előtt egy — opera tette közismertté. A Stiauss Richard Salome-ja, mely tudvalévően a Wilde csoda­szép drámájának a megzenésítése. Kisebb körben már régóta értékelték a zaklatott életű, tragikus sorsú angol iró finom munkáit, de az őt megillető helyet Európa leg­előkelőbb színpadain mindössze talán egy év­tizede foglalja el. Most azonban — tizenöt esztendővel halála után — a Strauss Richard világsikere révén világhiresség lett Wilde Oszkár­ból is. A Nemzeti Színház VW/cte-bemutatóra ké­szül. Somló igazgató figyelme már évekkel ezelőtt Wilde drámáira irányult és még a bécsi VV/We-sikerek előtt előadatta a Lady Windermete legyezöjé-t, majd a Jelentéktelen asszonyt. Külö­nösen az előbbi igen nagy sikert aratott és állandó darabja lett a Nemzeti Színház műso­rának. Szombaton Wilde: An ideal husbandczimü színmüvét mutatja be a Nemzeti Színház Az eszményi férj czimen, ezzel a szereposztással: AI esiményl férj. Színmű 4 felvonásban. Irta: Wilde Oszkár. Fordította: Moly Tamás. Személyek: Lord Caversham Viscount Goring, fia Robert Chiltern, államtitkár ... Vicomte de Nanjac, attaché Mr. Montford Mason, komornyik Phipps, Lord Goring inasa & i >..... Lady Chiltern ... Lady Markby Co untess of Basildom — Mrs. Marchmont Miss Mabel Mrs. Cheveley Gál Dezső Mihalyfi Kürthy Bónis Faludi Hajdú Narczisz Deák Cs. Alszeghy I. Helvey L. V. Molnár R. T. Vízvári M. D Ligeti J. Lánczy I. Wilde-nak ez a darabja a legnagyobb siker­rel járta be a nagy európai színpadokat. Különösen Németországban és Bécsben volt nagy sikere, a hol a Burgszinház-ban Ein idealer Gatte czimen nem kevesebb, mint nyolcz­van előadást ért meg eddig. Kétségtelen, hogy a magyar közönség — melynek körében Wilde egyike a legnép­szerűbb modern íróknak — hasonló érdeklő­déssel fogja fogadni a Nemzeti Színház újdon­ságát. —Y.— Színházi pletykák. Budapest, február 10. Utazás „Déryné ifiasszony" körül. (A drága páholy. — Az egyik nagypapa. — A másik nagypapa.) Az idei színházi szezón egyik legnagyobb eseménye Herczeg Ferencz uj színjátéka, a Déryné ifiasszony, a mely hatalmas sikert ara­tott a premieren és kétségtelen, hogy állandó müsordarabja marad a Vígszínház- nak. Mi sem bizonyítja jobban a közönségnek valósággal izgatott érdeklődését a Herczeg- pre­mier iránt, mint az, hogy a bemutatóra 200, 300, sőt 400 koronát is Ígértek egy páholyért. Csak azért nem dult a Déryné ifiasszony körül a legnagyobb agiotage, mert mindenki boldogan és féltv - őrizte a premierre jó előre megváltott jegyét. A premier előtt való napon egy dúsgazdag lipótvárosi bankár telefonon kétszáz koronát igért a Vígszínház pénztárosának, ha szerez neki egy páholyjegyet a Déryné ifiasszony be­mutatójára. — Szívesen adok ugyanily összeget önnek egy páholyért — felelte Varga, a pénztáros — mert kétségtelen, hogy még ezenfelül keresnék rajta vagy száz koronát .. . * A Déryné ifiasszony főpróbája előtt egy kellemes arczu fiatal ember kopogtatott be Faludi Miklós igazgató szobájába. Arra kérte az igazgatót, hogy engedje meg neki, hogy végignézhesse Herczeg darabjának a főpróbáját. Az igazgató kérdésére, hogy miért és milyen czimen kíváncsi a darabra, azt felelte: — Ebben a darabban szerepel az én nagy­apám is és szeretném látni őt a színpadon I Faludi Miklós csodálkozva nézett rá: — Az ön nagyapja játszik a darabban? De hát kihez van szerencsém ? — Egressy, miniszteri hivatalnok vagyok 1 — mutatkozott be a fiatalember. — A nagy Egressy Gábor unokája .... Szeretném látni, hogy Tanay ur hogy ábrázolja az én nagyapá­mat, a ki mint ifjú jelenik meg a Déryné ifiasszony-ban. Az igazgató erre természetesen bevezette a főpróbára Egressy Gábor unokáját, a kitől a főpróba után megkérdezte: — Nos, hogy tetszett önnek a nagypapa? — Őszintén szólva — felelte Egressy uno­kája lelkesen — alig hiszem, hogy a nagyapám

Next

/
Oldalképek
Tartalom